Seite - 162 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

162 a lakosoknak azonnal hírt adhasson vagy kürttel, vagy harangszóval, vagy pedig éjjel lámpással. A mai őrszemnek két fő kötelessége van: óránként, sok helyt negyedóránként hirdeti az időt, és vigyáz, nem támad-e valahol tűz. A harangok mindenkor büszkeségei voltak a híveknek. Találni is sok helytt nemcsak szép hangú, hanem jeles öntésű vagy történeti nevezetes- ségű harangokat is. Ilyen példáúl a debreczeni öreg harang, a „Rákóczy harangja" és a kecskeméti nagy harang, a melynek hangja csendes téli időben még a távolabbi pusztákon is hallható. Sírbolt ritka templomban fordúl elő. Gyakoriabbak a falak külső vagy belső oldalára illesztett föliratos es díszítményes emléktáblák, melyek hol egyes kiválóbb családokat, embereket, hol pedig valami emlékezetesebb helyi eseményt örökítenek meg. A legnevezetesebb lelet az Árpádok korából a békésmegyei büngösdi pusztán kiszántott kis lovagszobor, melyet gróf Wenckheim hagyományo- zott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Idomtalan nehéz lovon ül egy bokáig érő ruhába öltözött lovag, baljában nagy, keskeny, fölül köralakú, alúl éles csúcsba végződő pajzsot, jobbjában egy elejtett nyúlat tartva, míg háta mögött kutyája a ló farára ugrik. Ez az Árpád-kori királyok első idejében készült. E kezdetleges művészetű szobrocska azért is különösen érdekes, mivel az akkori magyar úri viseletet ábrázolja. A nagy közönség annyira beleélte magát azon fölfogásba, hogy a mostani magyar ruhát, a szűk nadrágot, a zsinóros dolmányt és mentét őseink úri viseletének tartsa, hogy nehezen tud megbarátkozni ama kétségbe nem vonható ténynyel, mely szerint Árpád- kori királyaink és főuraink a byzanczi udvar divatjára szabott hosszú, ki nem zsinórozott palástot viseltek; később pedig, az Anjou-korban meg Mátyás alatt is, az olasz divat uralkodott a visegrádi és budai palotákban, a beret- vált bajúsztalan és szakálltalan arcz s a bő felöltő, melyet a Corvin-codex arczképeiből ismerünk. A mostani magyar díszruhával csak a XVI. század- ban találkozunk először. Hadi öltözetül ellenben a keleties vasing nálunk az úri rendnél még akkor is szolgált, mikor ez nyugaton már kiment a divatból, de mellette dívott nálunk is a vaspánczél és a zárható sisak különböző formáiban. A keresztes háborúk kora sem maradt emlék nélkül e vidéken. A keresz- tes hadak nagy része Magyarországnak vette útját a Duna jobb partján Konstantinápoly és Jeruzsálem felé. Egyes csapatok a Dunán is átkeltek, s