Seite - 163 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

163 az Alföldön nem ritkák az olyan éremleletek, melyek a keresztes vitézektől erednek, milyenek például a bécsi fillérek, a salzburgi és frisachi ezüstpénzek, sőt franczia érmek is a XII. és XIII. századból. Frisachi és bécsi pénzek nálunk oly gyakoriak, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum éremtára e tekin- tetben a leggazdagabbak közé tartozik Európában. Az Árpád-kor végét és az Anjou-kor kezdetét jellemzik a halasi múzeumban lévő ezüst ékszerek és csészék, melyeknek egyikén Magister Sinka nevét olvassuk, kit egy III. András korabeli okmányból is ismerünk. Ehhez áll legközelebb a temesmegyei ernesztházi lelet : ezüst csészék és lánczok, melyek stiljök szerint a XIV. vagy XV. századból valók; kisebbik részök a Nemzeti, nagyobbik a Délmagyarországi Múzeumban őriztetik. Gazdag urak lakhatták a termékeny Alföldet Mátyás király korában; ezt bizonyítja példáúl egy nehéz arany csatt és négy arany gomb, melyeket a békésmegyei kigyósi pusztán szántottak ki. Olasz művész készítette ezeket ízléses niello munkával díszítve s a csatton tornajelenetet ábrázolva ügyesen. Bács- és Temesmegye alsóbb részein az ekevas már többször hozott nap- fényre ezüst kincseket a XVI. század második feléből, jelesen ezüst csészéket, melyek között legérdekesebb dr. Mezei Adolf szerb föliratú csészéje. Húsz ilyen csésze őriztetik a Magyar Nemzeti Múzeumban, s ezeken kivűl még egynehányat ismerünk a Délmagyarországi Múzeumban és magángyűjtemé- nyekben. Mindezek arról tanúskodnak, hogy a lakók itt a török hódítás előtt jóllétben éltek; de azért mégis nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett az Alföld azon időben, mikor még nem ismerték rajta a burgonyát, kukoriczát, dohányt és ákáczfát, Amerikának ezen négy nagy adományát, melyek hazánknak és különösen az Alföldnek gazdasági állapotára nézve oly roppant fontosságúakká váltak. 1*