Seite - 167 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

167 faépületekben, s a karok és rendek ez alatt sátorokban tanyáztak, a maguk költségén : lóháton s nagy cselédségtől kisért társzekerekkel jöttek és ép úgy távoztak, ha dolgukat elvégezték. Megesett, hogy az országgyűlésből egyenesen a csatatérre kellett indúlni a karoknak és rendeknek, s a mit szóval elhatározának, azt karddal jó maguknak ki is vívni, a hogy Kisfaludy Károly „Rákosi szántótt-ja énekli: „Mondják, itten vitéz urak Összegyűltek, tanakodtak, S ha csatára trombitáltak, Mint a sasok, vini szálltak." Nehéz a képzeletnek egyes elszórt adatokból világos képet alkotni a Rákoson tartott országgyűlésekről, melyeknek némelyike az országra nézve végzetessé is vált, mint az, a mely a mohácsi vészt megelőzte. Elnök ott nem volt, naplót nem vezettek: húsz ezernyi tömegnek az akaratát egyes népszónokok tolmácsolták a király és a főrendek előtt, kik Budán tanácskoztak a Szent-János templomban; míg a köznemesség Pesten és a szomszédos falvakban helyezkedett el. A köznemesség határozatait Budára átvivő nagy számú küldöttségnek a várkapuban a fegyvereit le kellett raknia. Megtörtént azonban, hogy maga a király személyesen is lejött Budáról a rákosi országgyűlésre, mint II. Lajos, s ott értekezett a köznemesség szószólóival. Ily nagy gyülekezetnek a befogadására nem is lehetett más helyet választani, mint a Rákos-mezőt, mely hajdani állapotában terméketlen homok-sivatag volt, a melyen egy régi író följegyzése szerint nem termett más, mint répa, dinnye és retek. Csupán Corvin Mátyás idejéből emlegetnek Pest határában, a várostól egy római mérföldnyire egy királyi kertet, melyben vadak tanyáznak és liliomok nyílnak. Különben az egész Rákost úgy tekintették, mint a „senki földét", a melyet a főurak nem tartottak érdemesnek „donatióba" kérni. Mai napság ez a sivatag dúsan jövedelmező mezei gazdaságok terüle- tévé lett, s a saharai homok-vihar nem borítja el többé a fővárost; melyet ültetett erdő-öv vesz körűi : míg a kertekkel körűi vett házcsoportok egyre nyomulnak előbbre, elfoglalni a hajdan „dicsőséges" nemesi gyűlések helyét még sokkal nemesebb kultura számára. A változott kor mellett is irányadója maradt Pestmegye az egész országnak: mind szellemi mívelődés, mind alkotmányos politika, mind közgazdaság tekintetében.