Seite - 169 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

169 Különben az új kor ákáczait kivéve csakis némi nyárfát, a Duna és Tisza partjain fűzfát, egy kevés borókát (Inárcson és Bugaczon) s Páhi mellett egy kőrisfa-ligetet találunk az egész pesti síkságon. Folyóvíz sincs rajta nevezetes. Két időszaki patak, a Galga és Tápió, a Tisza felé lejtenek, de száraz nyarakon ezekben is el-elapad a víz. A Rákos és Szilas patak a Dunába öntik kis mennyiségű vizöket. Ezeken kivűl pedig csak a Dunaparton fakad föl egy-egy forrás, így Gödnél, s így a főváros alatt a Soroksárra vezető országút mellett; valamint a Tisza magasabb partjainak mentében is találunk ily forrásvizet Kécske és Alpár között. De álló vizekben gazdag e vidék, s az alsó síkságon alig találunk egy négyszögmérföldnyi helyet, melyen egy-két tó, turján, szittyó vagy semlyék nem volna. A természet nagysága tehát nem éles ellentétekben mutatkozik e tájon. Sem mély völgyek és fellegekig érő hegyek, sem romboló erejű patakok és folyók nem szakgatják meg térségeit. Inkább szelíd természetű tájék ez; az ellentétek kiegyenlítésének helye. Kicsiben van meg rajta minden. Kicsiben az egész országnak képe ez. Elhatolnak idáig az Alpesek és a Kárpátok nyúlványai; két felől a Duna és Tisza határolják; a nagy magyar Alföld itt veszi kezdetét; az apró tavaknak egész rendszerét találjuk itt, s az országot lakó nemzetiségek majdnem valamennyiéből láthatunk többet- kevesebbet úgy a fővárosban, mint a falvakon. Mindenek fölött pedig meg- találjuk eredeti hamisítatlan tisztaságában a magyart. Lássuk közelebbről az egyes vidékeket. A Galga és Tápió vidéke. Az egész pesti síkságon Vácztól le az Al-Dunáig két említhető patakot neveztünk meg: a Galgát és a Tápiót. Az előbbi Nógrádban fakad, a másik a Cserhát oldalain, még pedig két ágazatban, melyek egyesülve, a Zagyvába szakadnak. Alsó folyásában a Galga ép úgy, mint a Tápió, gazdag termésű rónákat szel át s helylyel-közzel apró mocsarakat alkot. A felsőbb folyásuk lankás oldalain alkalmas hazát talált már a letelepülni vágyó ősember, midőn megúnta a nyájaival való vándorlás fáradalmait és küzdelmeit. Itt történ- hettek az országban a legelső települések. A nagy közlekedési vonalak erre felé vezettek el. Az éjszakról költöző népek itt vonúltak el nyájaikkal az M. 22