Seite - 178 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

178 Maga a Csepel-sziget egy nagy lapály, hol már az öt méter magas- ságú buczkát is hegynek nevezi a nép. Sokat is szenved a Duna áradá- saitól. Itt-ott jobb minőségű szántóföldekkel vegyest, homok a talaj, melyet újabban nagy szorgalommal igyekeznek megkötni, de a mely a múlt kor- szakok erdőpusztításai folytán sok helyen a futóhomok jellegét vette föl. Valaha erdők borították a mai homokos tájakat, s a sziget az ország egyik legkiesebb pontja volt. Oláh Miklós püspök azt íija róla, hogy bővel- kedik sok fáczánnal, fogolylyal, húros madárral, szarvassal, vaddisznóval, dámvaddal és nyúllal; e mellett erdőben, szőlőben és mezei terményekben annyira gazdag, hogy semminek sincsen híjával, a mi az élet fentartására és gyönyörűségére megkívántatik: „mely uramnak II. Lajosnak és nejének Mária királynénak sokszor szolgál gyönyörűségére és mulatságára. Thessaliá- ban sem lehet szebb helyet találni." Ily kellemes hely lehetett a sziget előbb is. Hagyományaink azt mondják, hogy beköltözködő őseink, közvetlenül a Zalán fölött aratott győzelem után itt pihennek meg, itt ütik fel elsőben állandó lakukat, s az első fejedelmi udvartartás itt fejlődik. Béla király névtelen jegyzőjének tanúsága szerint „Árpád vezér és nemesei bemenvén a szigetbe s azon hely termékenységét és bujaságát, s a Duna vizeinek erősségét látván, a helyet kimondhatatlanúl megszerették, és elhatározák, hogy az fejedelmi sziget legyen, s hogy ott minden nemes személynek udvara és tanyája legyen". Fejedelmi hely maradt e sziget soká. Paloták, kolostorok, zárdák, templomok ékesítették, egynéme- lyiknek soká megmaradtak romjai. Egészen a mohácsi vészig a királynék nászajándékát képezte a sziget. S fejedelmi birtok ma is. A mohácsi vész után nem tudni mi módon Eszterházy István lett a sziget birtokosa, kitől Heiszler generális vette meg 25.000 forinton a hozzá tartozó összes pusztákkal együtt. Tőle három év múlva Savoyai Jenő herczeg vette meg 85.000 forinton, kiről örökösödés útján szállott Mária Krisztina főherczegnőre s a felséges uralkodó házra. A sziget közvetlenül a főváros alatt terülvén el, megsínylette mind- azokat a háborúkat, melyek az ország birtokáért vívattak. Itt kínálkozott a legalkalmasabb átkelési hely a Duna egyik oldaláról a másikra. Már Árpád hadai is itt keltek át. A törökök részben kipusztították, részben szélylyel űzték a lakosságot. Ez utóbbi fél a Duna kisebb szigeteiben s a Duna balpartjainak mocsaraiban húzódott meg, míg elmúlt a nagyobb veszedelem, s azután ismét fölkereste a régi fészket. Csatlakoztak hozzájok