Seite - 179 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

Csepelszigeti fáczános. idegenek is úgy, hogy csakhamar benépesedett a sziget. I. Ulászló király a régi Ke vi városának (mely az Al-Dunánál a mai Kubin táján feküdt) törökök által kiűzött rácz lakóit 1440-ben a Csepel szigetén telepíti le, az elhagyottan álló Ábrahám-egyháza körűi. Az új települők Kevinek nevezék a várost, mely róluk a Rácz melléknevet nyeri. Az új lakók, kik közé sok magyar telepedik, nagy virágzást adnak a városnak, ipart űznek, keres- kedéssel foglalkoznak messze vidéken. Skaricza Máténak 1581-ben kelt versezete megemlíti a Borbás családot, mely egyetlen útjában akkora nyereséget csinál hajóival, hogy fölépítteti belőle a templomot. De a török földúlja ezt is, az egész várossal együtt. Újra összegyűl a nép, a réginek némi maradványa. A lakosság zömét magyarok alkotják, a szerbek nagy része Komáromba menekül. S a nép sokat szenved, nemcsak a budai töröktől, hanem a barátságos hadseregektől is, melyek az országot meglátogatják. 1684-ből panaszolják a birák, hogy a Budát megszállott seregből a lengyelek és németek „a várost felverték, és az úrvacsorájához való ezüst tálat az pohárral és az ahoz való eszközökkel edgyütt felprédál- ván elvitték". A török kiűzése után csakis Ráczkevin és Sziget-Szent-Miklóson voltak ős lakók, a többi község újból települt. Tököl községét Dalmácziából és Szerbiából hozott ráczok szállották meg, Sziget-Szent-Márton lakosai Frankó- 23*