Seite - 185 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

Kalocsai érseki lak. szárú hajtásaival. Azután következnek a palkák, melyek savanyszénát adnak, a zsom s a szagos fodormenta. Ezek a vízi növények képezik a zsombé- kokat s a tőzeget. A puhaszárú növények a nád számára készítik elő a talajt, a nád pedig a sások számára. Ha taraczkos sás foglalja el a nád helyét, összefüggő réteg, láp keletkezik; ha pedig a sudar sás (Carex stricta) az uralkodó, akkor zsombékossá válik a talaj. A honfoglalás idején már lakható és lakott volt e vidék. Első kirá- lyunk püspökséget alapít Kalocsán, mi annak a jele, hogy az nevezetes hely lehetett már akkor is. S a szomszédos községek egynémelyikének régisége mellett is történeti okiratok szólanak. Sajátságos fekvésének, külö- nösen mocsarainak köszönheti e vidék, hogy háborús időkben nem szenvedett annyit, mint a szomszédos területek, s hogy ki nem pusztíttatott lakossága, mint azoké. De teljesen megkimélve mégsem maradt. így Kalocsa maga kövezett útczákkal biró, kőfallal kerített fényes város volt a török idők előtt, a XVII. században pedig majdnem egészen elpusztúlt. De azért voltak benne lakók, minek bizonyítéka, hogy az 1690-iki megrováskor 100 mérő gabonát és 3 darab vágómarhát kellett a városnak katonai élelmezésre előállítania.