Seite - 189 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

A Kis-Kőrös körüli homokok e^ tekintetben legnevezetesebbek ; ezek éjszak felé egészen a budapest-czeglédi vasútvonalig, délre pedig Szeged- Szabadkáig húzódnak. De az éjszaki részekben megváltozik a homok ter- mészete. Szelídebb és termékenyebb. A hatvanas évek eleje óta meg is köttetett. A Koburg herczeg vacsi pusztájának befásítása óta fásítani kezdett minden birtokos. S ott, a hol harmincz évvel ez előtt korlátlanúl uralkodott a szél, s a talaj legfölebb legelőnek volt alkalmatos, ma akáczokkal vannak körűiültetve a szántótáblák, csinos tanyák láthatók mindenfelé, s azokat is árnyatadó s a széllel daczolni képes akáczok veszik körűi. Inkább kertszerű ma már a vidék, s az említett vasútvonaltól lefelé, majdnem egészen Izsákig félreismerhetetlen a mívelés átalakító munkája. Vatyán, Hernádon, Dánoson, mindenek fölött pedig Vacson, hol nem régiben csak a szél szántotta még a földeket, ma egymást éri az ültetvény. De lent Kis-Kőrös szomszédságában ma is vad még a homok, s csak lassan birkózik meg vele a különben szorgalmas, de gyér lakosság. S ezeken a homokokon a meglevő növényzet általában sivatagi természetű. Jellemét az alacsony vékonyszárú gyepek adják meg. Ezek állják ki legjobban a klimát és a természeti viszonyokat. Sok növény elterjedésére már maga az a körülmény is kedvezőtlen, hogy a homokon erős a kipárolgás, s leginkább azok a fajok maradnak meg, melyekben megvan a hajlam a sűrű gyep és pázsit képzésre. Évelők kevés számmal vannak ; igen sok az olyan, melynek Homokbuczkák.