Seite - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

190 egész élete csak néhány hétig tart. Késői fagyok s korai szárazság mellett ezek leginkább képesek az ellenállásra. így a gumós vagy hagymás növények közül — a rövid élet és kevés ideig tartó pompa jelképei ezek, — előfordul nálunk egy-egy benszülött kikirics, sáfrány, háromféle madártej, három turbánliliom s az orchideáknak egész serege. Azok a növények, melyek teljes kifejlődésükhöz több hónapot kívánnak, nem birták meg az élethalál harezot homokjainkon, mert a nyári hőségek alatt el kell pusztúlniok. Ellenben azok, melyek életműködésöket a nyár derekán berekesztik, urai tudtak lenni a térnek s elhatalmasodtak. Kiváló képességet tanúsítottak továbbá a megmaradásra azok a növények, melyek hosszú, ágbogas gyökeret eresztenek, s ennek segélyével meg tudnak kapaszkodni a laza homokban is. Az ördögszekér (Eringium) erős vastag gyökerét félméternél is mélyebbre ereszti, odáig, a hol mindig talál némi nedvességet, a kígyószisz (Echium vulgare) pedig egészen a vasmacskához hasonló gyökereivel tud megkapaszkodni a laza talajon. A nagy szárazsággal szemben azok a növé- nyeink tartósabbak, melyeknek szára bolyhos, szőrös. Ezeknek párolgása sokkal kisebb. Föltűnő számmal fordúlnak ezek vidékünkön elő, ilyen p. o. az Asperula glauca, az Euphorbia Etnia, az Anchusa, Echium, a szalma- virág (.Xeranthemum annuum L.), s az árvaláiiyhaj (Stipa pennata Alföldünk egyik különlegessége. A másutt előforduló növények is, midőn ide kerülnek, hajlamot mutatnak az elszőrösödésre, a mellett száruk és leveleik szikárabbak, merevebbek és levefogyottabbak lesznek. Az itt érintett homokvidék lakossága nem régen telepedett meg ; jobbára a múlt század elején. Egy rész a Duna áradásos helyein, a Sárközön húzta volt meg magát a török világ alatt, s aztán a zavaros idők elmúltával felköltözött a magasabb partokra, hol a vízzel nem kellett annyit küzködnie. Különösen a régi Dunapart volt keresett megszálló hely. Csanád falu népe csak e század elején szállott meg a mai helyen ; előbb közel a Duna mellett volt lakóhelye. Szent-István falunak magyarral vegyes dalmát lakossága a Duna szigetéből hurczolkodott föl a magasabb martoldalra, Keczelt pedig miskei lakosokból gróf Patachich Gábor kalocsai érsek mint földesúr tele- pítette be. Ez a hely kiválóan alkalmas volt a településre. A mély földek szélén feküdvén, a lakosok rétes vizes helyeket is kaptak tulajdonúi a nélkül, hogy házaik ki lettek volna téve az árvizek veszélyeinek. A mellett a maga- sabb fekvésű homokokon marháik nagy vizek idején is találtak elég legelőt, így történt, hogy az Orjeg mocsár legszélén a magas dombháton egymást