Seite - 193 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

193 a Nyilas, Nyársapát és Tetétlen pusztákon folyik keresztül ; de ezek csekély voltuk miatt semmi hatással sem lehettek e város fejlődésére. A Kecskemét délnyugati részén levő Szik-tó, melynek gyógyító hatását csak újabban ismerték föl s melyet csak pár év óta használnak csúzos bántalmak gyógyí- tására, még a legnevezetesb, noha csekély terjedelmű vízterület, melylyel a „három város" dicsekedhetik. E városok fejlődési iránya egészen más, mint a Tisza-medencze széleire eső városoké. Későbben fejlődtek, mint a felsővidéki városok, s valamely nagyobb történeti esemény egyiket sem tette híressé. Mindazáltal nem Kecskemét a csongrádi útról nézve. érdektelen fölemlítenünk, hogy Czegléd a „nagybotú" Mészáros Lőrincz vezetése alatt főfészke volt az 1514-iki parasztlázadásnak. Innen bocsátotta ki Dózsa György a parasztokhoz szóló felhívását, a melyben „egyházi átok és örök kárhozat, úgy fő- és jószágvesztés büntetése alatt" szigorúan meg- hagyja, hogy e felhívás vétele után „nyomban és mentség nélkül ide Czeglédre siessenek a szent had növelésére". Az is történeti tény, hogy 1526-ban a „kalandos társulat"-nak Kecskemét volt székhelye. A körülbelül 200 nemes és főúr szövetségét, melynek szükséges jelszavairól és költsé- geiről már gondoskodva volt, s mely az uralkodásban a közép nemesség befolyását akarta biztosítani, Kecskemét egész polgársága (mint a társulat külső tagjai) támogatta. Sikerre azonban, jóllehet a Szent-György napjára M. 25