Seite - 195 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

a körűiményekkel, mint azokból hasz- not húzni, ha arra alkalmuk nyílt. S mintha csak e két tűz között szorongó állapot elvise- léséhez segédkezet nyújtott volna az Alföld különös éghajlata s a lát- határ végtelenségébe vesző rónája : a „három város" népe épen úgy hozzá szokott az éles látáshoz, mint a semmitől meg nem rendíthető nyugalomhoz, kitartáshoz, türelemhez. Az égalj változandósága megedzette testi erejét s az önuralom megszerzé- sére képesíté. A földjének és saját életének egyhangúsága megtanította, miként kell az élet mindennemű körülményei között megőriznie a lélek egyensúlyát, és e józan, e hosszú s keserves tapasztalatok árán szerzett életbölcseség apáról fiúra szállt s ma is egyik jellemvonása a lakosoknak. A czeglédi, körösi vagy kecskeméti bíró térdet-fejet hajt a hatalmas Nazur előtt, ki büszkén lépdel végig a város piaczán keleti fénytől csillogó paripá- jával : de a szubasát kijátszani nem tartja bűnnek. A fizetést sürgető töröknek mindig siet eleget tenni : de a község becsületéért minden bűnt megtorol. E szolgaság nem tudta leigázni a lakosokat; ekkor is önérzetesek, büszkék, rátartiak s mégis őszinték, engedékenyek és vagyonszerzők voltak, épen mint jelenleg. Jóllehet azonban a szövetséges „három város44, mint császári birtok lakói jelentékeny kedvezményben részesültek a török harczosok közt kiosz- tott birtokokkal szemben, ezek lassankint egészen magukra hagyattak s a 25* A Deák-tér és környéke Kecskeméten.