Seite - 197 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

197 királyhoz szító guardiánért református paptársa vállal kezességet. A vallási türelmetlenségnek e városokban most sincs semmi nyoma. Kecskeméten az egyik felekezet a másikról miat atyafixb\ beszél. E tartós türelem, e józan egyetértés, ez egyszerű, de nemes erkölcsösség tette képesekké a lakosokat, hogy a török bégeknek és basáknak „ebek, kutyák" s több efféle lealázó, embertelen megszólítását föl se vegyék s nemzeti önérzetüket még ekkor is folyvást megtartsák. A török sanyargatásait a ráczok dúlásai s a német hadak fosztogatásai követték; e városok nagyobb része többször lett a lángok martalékává; a pusztatulajdonosok túlzó követelései ellen is folyvást védekezniök kelle a lakosoknak, főleg Kecskeméten; de ezek mindig meg- tartották önuralmukat, békés egyetértésüket, iparkodásukat és józan gya- korlati érzéküket. A velük érintkező töröktől alig tanúltak el valami pompát és fényűzést. A köznép általában abaposztót viselt gombok és zsinórzat nélkül, kapcsokkal; a jobb módúak szintén abaposztóból csináltattak dolmányt, nadrágot és köpönyeget s pedig többnyire halványfehérből, mivel a török szigorúan tiltotta a kék és zöld színt. Azonban az ezüst ékszereket : párta- övet, ezüst poharat, ezüst kapcsot, stb. oly közönséges házi-szerűi tekintette a török, hogy még adót sem vetett rájuk.