Seite - 207 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

207 Szolnok és vidéke. A pesti síkságnak legtermékenyebb s egyik legszebb része az az aránylag keskeny földszalag, mely a Tisza jobb partja mentén a Zagyva alsó folyásától húzódik dél felé. Talaja áradmányi eredetű fekete televény, mely a kereskedelemben az úgy nevezett „tiszai búzá"-t termi. Értékes föld, melynek termése biztosabb, mint a bánságié; a szárazságot jobban kiállja, mint emez, s talajvizektől is kevesebbet szenved. Színtje jóval meghaladja a Tiszáét úgy, hogy a Tisza-melléknek ezt a részét fenyegetik legkevésbbé Szolnok a Tisza-partról. az árvizek; itt az áradások legfölebb a víz szabad járásának fennhagyott területeket lepik el. Már a talaj minősége is főképen földmívelésre utasítja itt a lakosságot. E gyönyörű sík, s tanyák- és pusztákkal elég sűrűn tarkázott vidéken legnagyobb és legfontosabb község a több mint tizennyolcz ezer lakosú Szolnok rendezett tanácsú város, mely egyszersmind Jász-Nagykun-Szolnok- megyének a székhelye, a mint hogy már az Árpádok korában is székhelye volt annak a nagy Szolnok vármegyének, mely a Tiszától hosszú vonalban egészen Erdélyig terjedt. Fekvése különösen kereskedelmi tekintetben egyike a legkedvezőbbeknek. A Zagyva torkolatán alúl a Tisza jobb partján nyúlik el. Tornyai nagy messzire felötlenek az útazó előtt, akármely irányból érkezzék ide. Hét felől futnak itt össze a vasútak s ugyanannyi felől az országútak, melyekhez még a Tisza járúl, mint vízi út. Ügy nagy vasúti