Seite - 208 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

208 állomása, mint kikötője fontos közlekedési pontjai a tiszamenti síkságnak a főváros, valamint a Felföld nagy része felé. Vasútvonalai közül legrégibb a szolnok-czeglédi, mely már 1847-ben átadatott a forgalomnak s így első járt része volt a még ugyanazon év szeptember l-jén megnyitott pest-szolnoki vasútnak. Magának a városnak vegyes képe van : a belváros mind útczáiban, mind épületeiben csinosabb, rendezettebb, míg a külsőbb részek inkább falusi szabásúak. Több felekezetű templomai közt legkiválóbb a róm. kath. plébánia-templom ; középületei közt pedig legnevezetesebbek : a megye- és városház, az állami főgymnasium parkkal szegélyezett díszes új épülete, mely a Tisza partján áll s az Alföldre néz, a Ferencz-rendű zárda, az ehhez csatolt leányiskola (az előtt nagygymnasium), több hivatali épület és néhány iskola. Régibb épületei közt legtekintélyesebb volt egykor erős vára, melyet a török világ kezdetén, Buda elfoglaltatása után (1550) I. Ferdinánd király építtetett az az előtti földvár helyett. Az építmény egyik tervezője Dobó István, a későbbi egri hős, volt. Két évvel későbben azonban már ezt is elfoglalta az a nagy török sereg, mely Temesvárról, hol Losonczyt legyőzte, Eger megvívására vonúlt át erre. A legnagyobb részt idegen zsoldos vár- őrség meg sem várta az ostromot, hanem az engedelmességet megtagadva, hűtlenűl cserben hagyta a várnagyot, bedeghi Nyáry Lőrinczet, ki így csak mintegy ötven főnyi magyarral maradván helyt a várban, képtelen volt maroknyi népével útját állni a beözönlő törököknek s hősies küzdelem után fogságba esett (1552 szept. 4). Ettől kezdve 133 éven át uralta Szolnok a félholdat, mígnem 1685-ben török őrei, mint egykor a Nyáry zsoldosai, Heisler császári tábornok elől megszöktek, s így a vár ismét keresztény kézre került. Ezután még II. Rákóczy idejében szerepelt mint vár; azután romba dőlt s végképen elveszté minden jelentőségét, s csak a legújabb korban zúgott föl közelében ismét a harczi zaj, mikor itt 1849 márcz. 5-dikén Damjanics és Vécsey a császári Karger dandárát megtámadták és szétverték. Helyén ma csak rommaradványok láthatók. Szolnoknak számos állami, megyei és községi hivatalán, nyomdáján, hírlapjain, közművelődési és közgazdasági intézetein s egyesületein, úgy szintén nagy fa-, búza- és szarvasmarha- kereskedésén kivűl egyik főnevezetessége a Tiszán 1887 — 88. években a régi faszerkezetű vasúti híd helyett tizenöt hónap alatt épített vasszerkezetű hídja, mely kettős vágányával hatalmasan elősegíti a vasúti közlekedést.