Seite - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

210 előkelő nemes családoknak egyik kedveltebb lakó és tartózkodó helye. Három négyszögmérföldet meghaladó termékeny határának csaknem a kellő közepén fekszik s messzire mutogatja szép sugár tornyait, melyek körül a díszesebbnél díszesebb úri házaknak egész serege magaslik ki az egy- szerűbb polgári házak közül. Többnyire tágas útczáinak, nagy számú díszkertjeinek, úgy szintén külső széleinek faültetvényei nemcsak vidám mezbe vonják, hanem jótékonyan is óvják nyáron a nagy hőség és a por, télen pedig a szél ellen. Tízezernél többre menő lakosságának tetemes részét teszi, mint már érintők, az úri osztály, melyet nemcsak tagjainak nagy száma, hanem vagyonossága és fejlett társas élete is igen kedvezőleg jellemez. A polgárság nagy része is jó módban él és sok érzéket tanúsít úgy a közművelődés, mint a közgazdaság ügyei és intézményei iránt. A gazdál- kodásban itt is a tanya-rendszer uralkodik, de kivált a város körűi a szőlő- és kertmívelés is kellő gondban részesül. Abonytól éjszakra Űjszász község esik egy állomásnyira Szolnoktól a budapest-szolnoki vasútvonalnak azon a pontján, hol a hatvani vonal ágazik ki belőle. Csinos falu, melynek legkiválóbb nevezetességei az Orczy bárók kastélya, s ennek vízjátékkal is ékesített díszkertje és fáczánosa. Nagy és szép határát számos tanya élénkíti. Ujszásztól keletre a Zagyva partján fekvő Rékas nagy község tűnik föl sugár tornyával. A Zagyván itt híd vezet át. Abonytól délnyugatra Törtei fekszik, egy történelmileg is nevezetes kun vezér nevét viselő nagyobbacska falu a gróf Sztárayak csinos kastélyával ; 1848 előtt élénkebb hely volt, mint ma. A túl a tiszai részek keres- kedésének erre felé volt az útja a Tiszán át, melyen akkor még állott Czibakházánál a fahíd. Erre jártak az oláh szekeresek a Bánságból, néha Romániából szállított árúikkal. Tíz-tizenöt apró lovat is fogtak olykor kocsijuk elé, s ott fogtak ki pihenőre, a hol alkalmas legelő kínálkozott. Egész ménes támadt, ha néhány kocsi kifogta lovait. Az út a Tiszáig nagy szélességben vitt keresztül a tetétleni pusztán, nem szorítva árkok közé; egymással párvonalosan ötven kocsinyom is vezetett. Mindenki ott ment a gyepen, csak úgy torony irányában, a hol kedve tartotta, s a hol könnyebb volt a járás. Itt, a tetétleni pusztán ma is áll az a domb, a melyen egykor — a hagyomány szerint — Árpád vezér sátra állott, s melynek Arany János egyik szép költeménye irodalmi nevezetességet is biztosított. Közel a Tiszához a múlt évek alatt egy új község is alakúit e tájon, Kara-Jenß. A jász városok alapították. Alig félmérföldnyire esik tőle