Seite - 213 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

213 még nem régiben láthatók voltak a romok, máshol alig harmincz évvel ez előtt lett a földdel egyenlővé az egykori község utolsó nyoma. Néhol a név maradt meg „ templom-halomtt, vagy „templom-dűlőu, hirdetni az elpusztult falu emlékezetét. S így van ez nem csak Pestmegyében. A békési vagy bihari pusztákon, pl. Kóton, Irászon, Bucsán, Bélmegyeren, Dobozmegyeren szintén megvannak még az elpusztult templomok, klastromok romjai, s a történeti okiratok tanúsítják, hogy ezeknek a mai pusztáknak a helyén valaha városok, A tisza-ughi rév. falvak állottak. Magát az elpusztúlt templomot „ puszta-templom "-nak nevezi a nép. A „puszta" nevet jelző gyanánt használja, tehát melléknévi értelemben. S így használja sokszor a helynevekben is. Puszta-Kocsér, vagy Puszta-Pó, vagy Puszta-Dán-Szent-Miklós annyit akar tehát jelenteni, mint: az „elpusz- túlt (falu) Kocsértt, vagy az elpusztúlt Dán-Szent-Miklós. Külön határa is van a pusztának mindig, még akkor is, ha valamely városnak vagy magánosoknak a tulajdona. Nyársapát puszta, példáúl, határos Nagy-Kőrössel, s a nyársapáti földek majdnem kivétel nélkül körösi polgárok tulajdonában vannak, és mégis ez a két határ külön terület. Ott van közöttük