Seite - 214 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

214 a mesgye, hogy idáig van a város határa, azon túl kezdődik a pusztáé, pedig a mesgyén innen és azon túl, talán ugyanazon birtokos földje terűi. Ez is egy jel arra, hogy a mai puszta önálló község volt valaha; az elkülön- zésre ma nincs meg az ok, de miután ez az elkülönzés mégis megvan, a múltban kell keresnünk az okát. A nép maga élesen megjelöli az e tekintet- ben meglevő különbséget. Azt mondja: „kimegyek a tanyára", ha tanyája a város határán fekszik, de viszont „kimegyek a pusztára44, ha ez a terület pusztai földön van. A puszták leginkább a tatár és török dúlások idején keletkeztek. Legtöbb a mohácsi vész után. Midőn a török 1529-ben feljött egész Buda alá, s azután a Duna-Tisza közén is átvonúlt, fölégetett minden útjába eső falut, melyet nem védett senki, s tehát nem kellett ostromolni; rabszíjra fűzte a lakosság javát, világgá űzte a többit, s lakatlanná tette a vidéket. Azóta e falvak nagy része nem épült föl e mai napig, s innen van, hogy a legfőbb és legterjedelmesebb puszták ma is a Duna-Tisza közén fek- szenek. Világgá széledt úr és jobbágy egyaránt; a hosszú török uralom alatt ez elpusztúlt falvakban senki sem kereste a maga jogait, nem találta az sem, a ki kereste. A török pasák a földdel sajátjuk gyanánt rendelkeztek. Egyes városok pénzért vették meg tőlük egy-egy elpusztúlt falu határát, tekintet nélkül arra, hogy az valaha kinek a tulajdona volt. így vette meg pl. Nagy-Kőrös Pótharasztot, mely ma is a város tulajdona. Egyes városok lakosai egész a legújabb korig közösen bírták pusztáikat; néhol így bírják ma is. Kivált a kunok és jászok városai bírtak sokat, néha messze a község határától. Még ezelőtt harmincz évvel is az ily községek úgy kezelték pusztáikat, mint a hogy kezeli Debreczen a Hortobágyot. A város polgárai földjük arányához képest küldhettek lábas jószágot a puszta legelőjére. Agasegyháza vagy Jakabszállás pl. a kis-kun városok tulajdona volt, Mizse, Bene, Lajos puszták a jász városoké. Itt nyaralt és telelt a városi polgárok növendék marhája. A gazda kiküldte a fias tehenet borjastúl a néhány mérföldnyire eső pusztára, s nem látta olykor két esztendeig sem. A puszta el volt különítve a gulya, a ménes és a juhnyáj járása szerint. Ma ezek az állapotok jobbára megváltoztak, a mint hogy az egész gazdasági élet is megváltozott. Intenzivebb gazdálkodás vált lehetővé, egy- szersmind szükségessé. Az élet szükségei fokozódtak, az állam követelései az egyessel szemben nagyobbodtak : többet kellett produkálni. De egyszersmind vasútak is épültek mindenfelé, lehetővé vált eladni a termesztett gabonát.