Seite - 216 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

216 Sok puszta mívelés tekintetében, s a mi a gazdálkodás módját illeti, előbbre van ma már, mint némely városi határ. A városi polgár keveset időz kint a határban lévő tanyán. Kimegy a legnagyobb munka idején, de állandó lakása mégis a város. Nem fordítja minden gondját a tanyára. Nem sokat törődik annak szépítésével. De a pusztai lakót erre maga a szükség is ráviszi. 0 nem szaladhat két-három órányiról a városba, ha egy darab fára van szüksége, inkább nevel hát odahaza. Gyümölcsöt is termeszt, mert nem talál közel piaczot. Kertet is ez okon kell csinálnia. Az igaz, hogy gyümöl- csöse néhány meggy-, baraczk-, szilva- és eperfából áll csupán (cseresnye, alma-, körte-vagy diófa ritkább); zöldséges kertjében leginkább csak káposzta, tök, uborka, dinnye, petrezselyem, sárgarépa, paprika, hagyma és bab terem; borsó, lencse, stb. ritkábban fordul elő. A sok tanya, kert és még több fa valóságos ligeteket varázsolt most már a pusztába, melyek sűrűn sorakoznak egymás mellé. Ott, hol harmincz évvel ezelőtt kopár juhlegelőn át vitt az út, s egymás mellett gyakran ötven kocsi nyom is volt látható, ma hűs árnyékot borít az árokpart közé szorított útat szegélyező ákácz s virágzás idején édes illattal tölti el a levegőt. Még azokat a helyeket is, hol ezelőtt futóhomok tartotta birodalmát, jobbára meghódította a mívelés. Midőn először kezdték szántani a homokokat, úgy tetszett, veszélybe jutott a kötöttebb talaj is. Az eke által lazábbá tett homokkal kénye-kedve szerint bánt el a szél. Felkapta s elvitte más vidékre. Sűrű, sárgás szürke porfelleg borította be az eget s pillanatról-pillanatra lehetett látni közeledtét. A finom szemcséjű homok elszállt néha néhány mérföldnyire. Nagy darabon nem volt egy fa, mely feltartóztatta volna útjában. A hol fába vagy csak egy árokpartba is ütközhetett, ott vékony rétegben ülepedett le, de a mely aztán évről-évre vastagodott. Ott, a hol fiatal, néhány napos vetésre akadt, szárán porzsolté el, s másnapra kelve, összezsugorodott, kiszáradott a gyenge növény. Ma már a sok fa miatt a legtöbb helyen nem bir erőt venni a szél a homokon. Megtanulták azonfelül az emberek hosszú szárú szalmával hinteni be a talajt szántás előtt, a mibe a homok megkapaszkodik. A mellett trágyáznak szorgalmasan. A folytonos trágya nemcsak megkötötte és termé- kenynyé tette a homokot, de még színét is sötétebbé változtatta. Az utolsó tizenöt esztendő alatt Pótharaszt és Vatya körűi, a hol előbb gyakran lehetett látni porfellegeket minden tavaszszal és őszszel, többé azok nem földúlnak elő. Nyáregyházánál egy egyszerű sövényt húztak valamikor