Seite - 218 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

218 S mindez meg is történt, még pedig csodálatos sikerrel. Ma a puszta kilenczven nagy táblába van beosztva (az erdőkön kivűl) s a táblák között legelőnek alkalmas széles útak vonulnak végig; kétfelől öt-hét sorjában ákácz-alléek. Ezek fogják föl a szél erejét. A földek rendes mívelés alatt állanak, s a valaha szélhordta homokon ma repeze, búza, dohány, luezerna terem. Az őrlésre gőzmalom van felállítva a puszta közepén, a helyben termő burgonya értékesítésére pedig szeszgyár. Egy szép ménes, melynek lovai könnyű járásukról híresek, egy Csáky-féle fajú gulya, egy sertésfalka s közel tízezer darabból álló finom juhfalka járja a legelőt. A tölgyesben mintegy háromszáz darab dámvad s nagy mennyiségű fáczán képezik a becses vadállományt. A lakosság pedig ma már 1872 lélekből áll. Eleik Sárosból, Zemplénből, Árvából, sőt Galicziából kerültek ide, most magyarúl beszél mindannyija. Külön birójuk és jegyzőjük van — nagyközséget képeznek — külön papjuk és templomuk, két tanítójuk és iskolájuk. Még posta is van a pusztán, s benne postatakarékpénztár, melynek évi forgalma közel 30.000 forint. A puszta — mint mondtuk — falu volt valaha. A kultura ismét faluvá teszi. A mi időnknek jutott a feladat, hogy az átalakítás munkáját végbe vigye s pótolja háromszáz esztendő mulasztásait. A rombolás műve gyorsan ment végbe. Egy török csapat néhány órai fosztás és gyújtogatás által csinált a faluból pusztát sok száz esztendőre ; de nekünk századokra van szükségünk, hogy fölépítsük a sok romot, falvakat emeljünk a régiek helyén, melyek hirdessék fajunk erejét, szaporodását és gyarapodását. A munka serényen folyik. E tekintetben a legügyesebb gyarmatosok tagadhatatlanúl a jászok és kunok, a kik a történet tanúsága szerint legtovább éltek nomád életet, s legkésőbb települtek meg városokban. Kerekegyháza, Jász-Kara-Jenő, Lajos-Mizse községek az ő alapító ügyességöknek kiváló bizonyítékai. Leírjuk legalább az egyik keletkezését. A budapest—kecskeméti országútban egy részt Kecskemét és Nagy- Kőrös, más részt puszták által határolva ezelőtt még húsz esztendővel merő pusztaság volt Lajos-Mizse, a jászberényi közbirtokosság tulajdona, s mellette Bene, a jászladányiaké. Összes területök körülbelül ötvenezer hold merő legelő. Egy puszta-bíró képviselte e területen a legfőbb hatóságot, a kit Jászberény városa küldött oda. A földet közösen bírták, a legelőt közösen