Seite - 219 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

219 használták a város polgárai. A talaj egyik részében igen termékeny, de ezt sem szántották. Külön legelője volt a ménesnek, külön a csordának és a juhnyájnak. Mindegyik jászberényi polgár otthon bírt földjének arányában küldhetett jószágot a legelőre. A pusztai föld voltakép a jászberényi városi földnek volt tartozéka. Az egész határban, kivéve a pusztabíró lakát s a pásztorok gunyhóit, nem volt más épület, csak egy nagy fogadó az országút mellett. A vasút megnyílta előtt az egész Bánság vidéke, Arad, Szeged és Kecskemét ezen az országúton járt föl Pestre, s onnan Bécsbe. Ez a fogadó volt az utolsó állomás, honnan egy nap alatt be lehetett érkezni Pestre még a nehéz társzekereken is. Ezért látogatták azt sokan. A vendég mindenkor kaphatott szállást (vagy tizenhat szoba volt benne berendezve), úgy szintén a szekeresek, kiknek érkező, távozó és állomásozó fogatai adtak a vidéknek némi élénkséget. A hatvanas években a földet elosztották a jászberényiek maguk között birtokuk aránya szerint. A kinek többje volt a határban, annak több jutott a pusztából is. Fölmérték, parczellázták az egészet, azon felül helyet hasítottak az épülendő község számára is. A talajt ugyan nem jól választották meg, mert a jobb földeket szántóknak szánták és sajnálták házhelyeknek, de azért épülni kezdett lassan a falu, s építettek egy csinos templomot is. A városiak egy része kint épített magának lakóházat a pusztán, s végleg oda költözött. Voltak, kik a faluban emelték föl hajlékukat, voltak, kik a tagjukon csináltak tanyát s ott vettek állandó lakást. A hol harmincz évvel ez előtt csak néhány pásztor, meg a pusztabíró tartózkodott, ott ma hatezer ember lakik. Virágzó község emelkedett a puszta közepén, s csak tanyája 539 keletkezett. A hol harmincz évvel ezelőtt nem tudták a földet másként, mint legelőnek értékesíteni, ott ma tizenöt forint haszonbért fizetnek egy holdért. A nép egyike a legélelmesebbeknek az Alföldön. Szorgalmasan míveli földjét, s terményei fölöslegével ellátja a kecskeméti piaczot. Pedig elég élelmes maga a kecskeméti is. Életre való voltuknak egyik jele, hogy az Örkényen, Dabason át Kőbányáig tervezett vasútvonalra ötvenezer forintot ajánlottak meg. A közgyűlésen egyhangúlag hozták a határozatot, nem emelkedett ellene egyetlen egy hang sem. így lesz a pusztából falu. Harmincz évvel ezelőtt az ország egyik legvadabb vidéke határát gulya taposta, csikósok és pásztorok tanyája volt; ma ötvenezer forintot raknak össze a lakói, hogy vasúti összeköttetésbe jussanak a fővárossal. 28*