Seite - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

220 Jellemvonások a népről. Jeleztük már, mennyire alkalmas volt a pesti síkság az ősember meg- településére. A Cserhát lankás oldalai könnyen művelhető talajukkal, a Duna és Tisza partjai bőséges haltáplálékkal vonzó erővel bírhattak eleitől fogva arra, a ki állandó lakással akarta fölcserélni a bolyongások fáradalmait. És az ősember itt lakozásának kétségtelen jeleit találjuk úgy a Cserháton, mint a Tiszaparton. Nem messze Monortól a Gomba melletti, „Várhegyi- nek nevezett magaslat a történetet megelőző korok felől beszél. Édesvízi kagylókkal vegyest hamus-réteget, elszenesedett ember-, szarvas- és juh- csontokat hozott itt napfényre az ásatás. Ezen a ma víztelen helyen, egyidejűleg kellett hát élnie az embernek a kagylókkal. Ha később valamely áradat hozta volna a kagylókat ide, ugyanaz az áradat elsodorta volna az ősember tűzhelyét. Az alacsonyabb részeket még víz borította ebben az időben, mely a kagylóknak hazát adott, s csak egyes kimagasló dombok kerültek ki az édesvízi tenger alól, mikor az első települők már megjelentek a magaslatokon, kőeszközökkel küzdve a létért. Tószegnél a Tiszaparton szintén fenmaradt az ősember telepe. Czölöp- építmények maradványait takarja itt az áradmány. Három külön emelet épült egymás fölé, mindenik felsőbb akkor, mikor az alsóbb már leégett. S azokban az időkben is, melyekig a történet világa elhatol, mindenkor megtaláljuk az embert e tájakon. A hódítók útja is erre vezetett. Éjszakról dél felé könnyű volt az átmenetel a Cserhát szelíd hajlatú oldalain. A nagy népvándorláskor majdnem valamennyi költözködő törzs erre húzódott el az óhajtva óhajtott dél felé. A melyiknek volt ereje megvédelmezni a tartományt, megtelepedett. A római idők előtt itt találjuk a jazygokat a Duna-Tisza közén, még pedig városokban megszállva, melyeknek Ptolo- maeus fennhagyta nevét és emlékezetét. Attila harczosai itt ütötték föl sátraikat, s a görög császár követe a Tisza jobb partján találja a hun király udvarát. Az avarok és keleti gótok húzamos időn át birták e tájakat. Őseink Zalán népét találták itt s a döntő ütközet után meghódoltatták. A szittya vitézek összeelegyedtek az itt talált népségekkel. Azután — még az Árpád-házbeli királyok alatt — bessenyők s nagy számú kunok tele- pedtek meg a vidékén, melyet elnéptelenített a tatárjárás. Később görögök, szerbek, dalmaták nyertek itt állandó lakást. A török világ lehanyatlása