Seite - 221 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

221 után pedig úgy szólván egészen újból népesült meg a lakosaiban kiirtott vidék oly népekkel, melyek, mondhatni, a világnak mind a négy tájékáról özönlöttek ide. Az ország birtokáért vívott háborúkat a főváros környéke sínylette meg leginkább; úgy szólván minden kétszáz év alatt kipusztúlt egyszer a lakossága, de újra települt megint s az újra megtelepedett nép magyar maradt, vagy magyarrá lett mindig. Kecskeméti szőlősgazda. Ezt tapasztaljuk a legutolsó nagy telepítés alkalmával is, mely pedig általánosabb volt a többinél. A török hódoltság utáni korban kietlen pusz- taság volt az egész Duna-Tisza köze. Régi városok elpusztúltak, a meg- maradottakban is néhány lakó lézengett csupán. Az 1690-iki adóösszeirás alkalmával Pest-Pilis-Soltmegye területén az összes porták száma 39732-re ment. A megye dunajobbparti részében (az egész régi Pilismegyében), mely pedig aránylag jobban meg volt kiméivé, csak a következő helyek Írattak össze gyér számú lakosokkal : „Buda város némely új lakosokkal; Zsámbék,