Seite - 229 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

229 A közügyek iránt érdeklődő s azok intézésében a nép komoly. Egy-egy falusi tanács tagjai mintha a világ sorsát intéznék el, oly ünnepélyességgel ülnek gyűléseiken. Az a tudat, hogy a közbizalom emelte őket a méltóságba, melyben falujok hasznára vagy kárára lehetnek, ki van fejezve arczukon. A tárgyhoz higgadtan, nyugodtan szóla- nak; ritkán ragadja el őket a tűz, de logikájuk olykor bámulatosan szigorú és következetes. S az ország dolgait is gon- dos figyelemmel kisérik ez egyszerű falusi emberek. Pedig ez a nép csak negyven esz- tendő óta részese az alkotmány által biztosított jogoknak. Előbb nem volt sem joga, sem alkalma részt venni a politikai kérdések intézésében. Csak a kiváltságo- sok birták e jogot. A népnek legfölebb saját községe ügyeinek intézésében volt szava. De ez elegendő tér volt neki, hogy oly tulajdonságokat sajátítson el, oly józan észt fejleszszen magában, mely ritkítja párját. Közügyek férfiétól önzetlenségen felül kifogástalan jellemet és szigorú erkölcsöket követel e nép, mert ő közte is sok az ilyen. A túlságos szigorúsá- got könnyebben megbocsátja, mint az enyheségét és elnézést. A ráczkeveiek p. o. 1724-ben felpanaszolják birájuknak, Csórta Takács Gergelynek, hogy ámbár „birói tisztének dicséretesen megfelelt, a káromkodókkal nem sokat gondolt, és azokat érdemek szerint nem bűntette, az irgalmasságot eleiben akarván tenni az igazságnak; holott ennek is meg kellett vaia lenni és annak is nem kell vaia elmúlni". Idegennel szemben, míg ki nem ismerte, óvatos, sőt bizalmatlan e nép. Lármás beszéd nem hat reá; de az érvek ereje előtt meghajlik. Lelkesedésre Részlet a nagy-kőrösi temetőből.