Seite - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

236 közeli kirándulásokra szolgál, s nem csupán férfiaknak. De, mivel a szekérhez szokott ló nem mindig tűri a nyerget, s alatta könnyen csökönyössé válik, ma már a csökönyös lovat — s egy füst alatt a mord-kedvű asszonyt is knnhátasmk mondja a kun humor. Fegyvere a nyil, vára a szekér, tábora minden fegyverfogható; táborőre az eb, mely még czímerében is ott van, mint az éberség és gyorsaság jelképe. Igen. Semmi sárkány, semmi unikornis, semmi griffmadár. Egyszerűen eb . . . Hajdan bikákkal vítta harczát, Erőre nem sok volt hasonló, Tüzes szelindek volt ez eb, Termetre egy se nála szebb. (Arany.) (Sehol olyan hatalmas komondorok; olyan madárhúsú, látszólag hitvány, de valóban erős, kitartó és gyors lovak, mint a kunoknak még ma is.) Szállásai körűi eső földjéből vetőre csak annyit fog fel, a mennyi háza- népének elég; a többit nyájai lepik, melyekkel kereskedést űz. Bora a boza, a mit kölesből főznek. Nádasdy nádor feleségéről még 1554-ben tréfásan írja házi orvosa: „Az én Nagyságos asszonyom, a kunok főbirónéja, talán a boza-ivástól\ oly egészségben van, hogy Mathusálemnél is egészségesebb- nek látszik". így él e nép másik három vagy négy száz esztendeig, más urat nem ösmerve, mint a királyt, vagy annak képét, a nádort, ki neki főbírája békében s főkapitánya háborúban. Lassanként gyökeret ver a földben, melyen eddig csak röpködött ; szenved sok nyomorúságot ő is, mint e haza egyéb lakói a török világban; de az övé egygyel több, mint másoké. Mivel neki nincs földes ura, s nincsen vármegyéje, nem is védelmezi senki, legkevésbbé a király, kinek ő jobbágya és katonája. Magára hagyatva, — kivált a török hódoltság korában, melynek kezdetén, a Szigetvár ostromára felvonúló török had jobb szárnyát tevő krimi tatár sereg végig rabolván a Duna-Tisza közét, az egész kun területet pusztává tette, s megszűnt minden polgári és katonai rendtartás, — egy része kinyújtja kezét a kuszált állami rend után, s megpróbálkozik valami szervezkedéssel, de nem a kész minta, hanem saját észjárása és demokrata hajlamai szerint. Egy-egy mparaszt-vármegyét" alkot itt is, ott is, mintegy utolsó tünetét annak a mozzanatnak, melyben egy őskori társadalom lágy anyaga politikai hasábokba jegeczesűl. összefüggést keres függetlensége megtartásával, és védelmet, de nem személyi szabadsága árán. A felső Kis-Kunság néhány községe a közeli duna-parti községekkel biráik személyében koronként