Seite - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

240 juk, maga nevel magának. Főurat nem ismer többet egynél : a főkapitányt, a ki soha sem az ő véréből való ; és a főkapitány fölött az igazi főkapitány, a nádor. És a nádorok között is csak egyetlen egy, a ki élni fog, míg jász-kun lesz a világon : József nádor. A jász-kunoknak nem grófja, nem ispánja, nem főkapitánya csupán, hanem főpatriarchája volt ő, kinek nevét csudálandó kegyelettel őrzi minden kun a legelső tisztviselőtől a pusztai gulyásig. Az ő szelleme ötven éven keresztül a központi közigazgatás főcsatornáin lehatolt a városi tanácsokba, a kormányzat és közélet legvégső ágazataiba egész a pusztabírákig. Őrködő szeretetének gondjai alatt mi más lehetett volna a jász-kunok helyzete, mint békés, nyugodt, boldog? S mi természe- tesebb, mint hogy a nép a tisztelt alakot mintegy általánosította ; a puszta- biró a nádor nevében intézkedett; a csősz a nádor nevében hajtotta be a bitang jószágot; és minden középítményt, elkezdve a díszes és majd mindenütt egy stilban épült városházaktól az utolsó fahídig „József nádor építette" mind. A redemtióval végleg rendezve van a Jász-Kunság. Századokig féltve őrzött s most nyilt harczokban, majd apró furfangokkal védelmezett személyi és területi szabadsága biztosítva van. Telek-könyv (fundi liber) készül min- den helységben, melybe a birtokrészek, váltság szerint és terület szerint, úgy szintén a birtokváltozások is bejegyeztetnek. Politikai súlya azonban alig volt, mint testületnek; régi czímere is elenyészett. A „hármas kerület" a saját belügyeinek intézésére szorítkozott csupán, azon 21 ártikulusból álló „regulatio" szerint, melyet Mária Terézia 1751-ben kiadott, s azon jellemző rövidséggel, szabatossággal és világossággal alkotott statutumok szerint, melyek 1799-ben József nádor által megerősíttetve, a Jász-Kunságban a magánjogi ügyekben döntő erővel bírtak 1851-ig, s még ma is irányadókúl tekintetnek. Az országgyűlésre követeket sem küldött, mint a megyék, noha főkapitánya ott ült, olyan csendes és szereptelen minőségben, mint a királyi városok és a távollevők követei. De annál szebb volt a jász-kunok kerületi és községi élete. Minden község, a legkisebb is, önálló helyhatóság vaia, oly kiterjedt rendszabály- alkotási, — bíráik és tanácsuk oly széles közigazgatási és bíráskodási jogok- kal, minőkkel a megyéken csak a közgyűlések és főbb hatóságok birtak. Polgárai szabadok és jogokban egyenlők. E szabadsággal együtt járó katonai kötelezettségüket mindig hűséggel teljesítették, legutoljára a József császár idejében folyt török háború és a nagy franczia hadjáratok alatt