Seite - 241 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

241 insurgenseik, attól fogva pedig a fényes nádor-ezred kiállítása által. A palatinális huszárezred — mint ők nevezték — ezüst zsinórzatú kék dolmányával mindenkor gyöngye volt a királyi hadseregnek. Jász-kun fiúkból állott. és ha dicsekszünk vele, hogy a magyar nem fél a katona- ságtól, hozzá tehetjük, hogy legkevésbbé fél a jász-kun. Szabadságával együtt járt az adó-mentesség is. Némi csekély királyi adón kivűl semmi terhe nem volt; községi épen nem, mert a regálékon kivűl a majorok és kaszálók jövedelme bőven fedezte a közigazgatási kiadásokat. A kerületi kormányzat fenn- tartását szintén bőven fe- dezte két rengeteg puszta: Páka és Mérges. Ez a jász-kunok vált- ságának, — vagy mint ők, félreértések kikerülése czél- jából, érthetőbb latinsággal szokták nevezni,— redemtió- jának története. A Redem- tio! Ez az alapja a jász-kun ember önérzetének ; ha rajta állana, talán még az időszá- mítást is ott kezdené. Bizo- nyos, hogy szabadságának százados ünnepét általános öröm között ragyogó pom- ii r> x- i K u n ember- paval ülte meg 1846-ban. Arisztokrácziája, mint említettük, nem volt. Ennek hiányát más úton pótolták s pótolják ma is. Talán sehol az országban nincsenek oly sűrűn a középiskolák, mint a Jász-Kunságban (minden 10 • mérföldre, s 30.000 lélekre esik egy). Félegyháza,, Halas, Karczag, Kisújszállás, Kun-Szent- Miklós, Jász-Iierény, s régebben még más városok is bírtak egy-egy hat- osztályú gymnasiummal, s noha a föld egyetlen népe sem látszik nagyobb megvetést mutatni a nem két keze vagy saját vagyona után élő ember iránt, mint a kun: mindazáltal feles számmal vannak „nemzetes uraimék" M. 31