Seite - 242 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

242 között, kik, ha megoldik a nyelvük, tudnak beszélni a Petronius nyelvén, s néha még a számadó gulyás is latinul folyamodik a tanácshoz. Ezek mind kijártak egy-két diák osztályt; azután, a nélkül hogy a szellemi proletáriátus eszükbe jutott volna, megfogták az eke szarvát. Más része ment tovább; érettségi, mérnöki vagy jogi vizsgákat tett; akkor fölmon- dott Justinianusnak és elővette Virgiliust, de nem a harczokat, nem is az idylleket, hanem a georgicont éneklőt. Ilyenekből támadt a jász-kun helyeknek az a kiterjedt és erős osztálya, mely intelligenczia néven intézi a köz- és társadalmi ügyeket, amazt bent a tanácsteremben, emezt kint a városháza előtti padokon; de másfelől szolgáltatja a komolyabb értelmi erőket magának a szülő városnak és magasabb köröknek is. Gyakori eset, hogy az egyik testvér parlamentben vagy bírói széken ül, míg a másik szérűn hajszolja a lovat. De azért, ha kevélységről lehet szó, emitt kell keresnünk. „Azért nem megyünk hozzá kenyeret kérni, úgy-e, kese?" kérdi daczczal a lovától, s ha jó kedve van, meglágyítja kissé a csúfolódást: „Nem tudna ő nagysága olyan kazlat rakni, mint én, úgy-e, anyjuk ?" De akárhogy lenézzük is a feje után élő embert, mégis csak mi közöttünk újúlt meg és pedig nem is egy ízben, a pozsonyi „Vitám et sangvinem" jelenete; más alakban, más czélra, de ugyan olyan lelkese- déssel, mint az első. Megszűnvén a közigazgatás korábbi rendje, az ennek alapúi szolgált Páka és Mérges pusztákat a 25 község fölosztotta maga között. Jutott ebből egynek-egynek 100—300.000 forint értékű terület, melyet a községbeli redemtusok szintén maguk között oszthattak volna föl. Ugyanekkor azonban élénken foglalkoztatta őket középiskoláiknak tarthatatlanná vált szegényes helyzete, és a kun, mintegy fölsőbb ihlettől ragadtatva, ritka nagylelkűséggel oda adta nagy értékét iskolái alapjáúl. Halas, Karczag, Kisújszállás, Kun-Szent-Miklós gymnasiumai mind e puszták jövedelméből emelkedtek a kunok áldozni kész lelkének örök emlékéül. A redemtiókor a 25 község mintegy 60 pusztán osztozott, melyek közül némelyik 15—20 mérföldnyire van az anyaközségtől. így a jászoknak és nagy-kunoknak tetemes birtokaik vannak a kis Kunságban, még Kecskemét és Szeged közelében is. E puszták még e század elején is igazi puszták- voltak, kizárólag baromtenyésztésre használva, egyedüli épületeik a karámok és csárdák, egyedüli lakosai a pásztoremberek; ma már megbarázdálva eke- vassal, behintve tanyákkal, sőt betelepítve községekkel, mutatják az utolsó honkeresők végleg meggyökerezett ivadékainak munkabíró szorgalmát.