Seite - 244 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

244 tartozott kielégíteni. így egy 100 forintos redemtióból, mely mai időben néhol 10.000 forintot ér, az egy férfi örökös a három nőörököst fejenként 25—25 forinttal elégítette ki; a szülei szerzeményen azonban, valamint az ingóságokon és tőkéken is, egyenlően osztoztak. Ez ösztönül szolgált a szüléknek, hogy ne a földet, hanem a jószágot és tőkét szaporítsák leányaik boldogítására. Ezért a kun ember nem is iparkodott földjeit szaporítani, hanemha jószágtenyésztés kedvéért. Vetett, mint ősei, a mennyire szüksége volt háza népének, többet nem. Minden egyéb kiadásait jószágtartása fedezte Magyarország e legkönnyebben élő népének. De bármily könnyen élt, nem puhult el. Már Otrokocsi (két századdal ezelőtt) úgy ismeri őket, mint legerősebb munkásokat, legjobb aratókat, és a kitartó erős munkabírás ma is legfőbb jó tulajdonságai közé tartozik. Edzett és szép nép, kivált a nagy-kun, s még inkább a jász. A nagy-kun szálas, fehér tojásdad arczú; a jász még szálasabb és vállasabb; barna, mandola-szemű, hosszúnyakú faj ; női között sok a kiváló szépség, melyet a csinos, néha túlságig gazdag öltözködés még emel. A kis-kun közép- termetű, zömök, barna, sok helyt erősen barna, tatárra húzó; rövid kerek fej, éles fekete szemek, vékony és kidomborodásra hajló orr, szép metszésű száj, kissé kiemelkedő pofacsontok, kerekded áll, erős és vastag nyak, zömök törzs, izmos, de szabályos végtagok jellemzik. Egész városban is alig találni néhol egy-egy igazi szőke fejet. A nagy-kun komoly, a jász szintén, s csaknem méltóságos; a kis-kun elevenebb, humorra fogékonyabb, mi könnyen kimagyarázható részint vegyes eredetéből, részint abból, hogy a három között ő él legkönnyebben ; igaz, hogy ő a legszegényebb is, de egyszersmind neki van legszámo- sabb intelligencziája a fentebb kifejtett értelemben. A sok pihent elme könnyen köszörüli egymást. A hatalom, — ha erről szó lehet, — mindig a jászoknál volt. A Jászság- ban volt a székhely, Jász-Berény; ide jártak a távoli helyhatóságok birái ekhós szekereken és pinczetokokkal a kerületi gyűlésekre. Osztálykülönbség a gyűlés tagjai között nem lévén, Jász-Berényben mindig kedélyesen folytak a napok gyűlésben és gyűlésen kivűl egyaránt. Nyilt harezra ritkán került a sor, de a pajkos évődés mindennapos volt, melyre néha a két kun kerület a jász hatalom ellen ösztönszerűleg szövetkezett. „Tartom jász igének", — harsant föl néha a két Kunság, ha a jász szónok valami otthon termett szót kevert palóezos dialectusába. (Ez a kedélyes versengés egy példabeszédben