Seite - 245 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

245 nyert kifejezést. „Ezt tegye meg a jász-ember nyakravaló nélkül!" szokta mondani a kun, ha valami „peteket" csinál.) Ez a plebejus nép tudott mulatni, sőt fényelegni is. A halasi vadá- szatok, a karczagi lakomák, a jászberényi székfoglalások beszélnek róla. Mikor István nádor beutazta a három kerületet, a jász-kunok minden gulyája, nyája, ménese az útszélekre volt terelve a százmérföldnyi úton, s ezek aztán nem „festett gulyák" voltak. Ò Felsége első királyi útja alkalmával a kerü- letek százával küldötték gazdag ezüstözésű kék mentés lovagjaikat. Még nagyobb fénynyel jelent meg a jász-Kunság Ö Felsége koronáztatásán 1867-ben. Kétszáz főből álló bandériuma, — rókatorkos mentében a jász, búzavirág-színűben a kun, — jól begyakorolt tüzes paripákon hármasával léptetve, nyitotta meg a koronázási díszmenetet. Gróf Ráday Gedeon főkapitány járt előttük, oldalán a Lehel kürtje és párducz kaczagány a vállain. Az ünnep elmúlt, de képét három rövid sorban — három ecset- vonás — megörökítette a faji verseny : Nagy-kun kényes, Kis-kun fényes, Jász elmehet. De a jász is visszavágott : Nagy-kun görbe, Kis-kun törpe, Jász egyenes. A Jász-Kunság 10 év óta megszűnt politikai terület lenni. AKis-Kunság, mely természeti fekvésénél fogva eddig is Pestmegyébe volt kebelezve, most törvényhatóságilag is ide foglaltatott. A másik két rész (Jászság és Nagy- Kunság) az egykori Külső-Szolnokkal együvé foglalva alakúit új törvény- hatósággá (Jász-Nagykun-Szolnok,— jász-kun humorral „ Muszáj- Vármegye), s így a hármas kerület, melyet egyébként eddig is nem a természeti határok, hanem a közös múlt és közös intézmények tartottak össze, széttagoltatott. Egyébként, míg ez új beosztás meg nem történt, a Jász-Kun kerület volt Magyarország legtisztább magyarajkú területe. És épen ezért kérdésbe lehet tenni, volt-e valaha a kunnak saját nyelve, mint egy oldalról vitatják, de a mit a kunok egyértelműleg tagadnak. Mert ha volt: miként lehet meg- magyarázni, hogy egy jelentékeny számú faj, mely magából századokon keresztül minden idegen elemet kizárva, saját főnökei alatt vándorolva, katonáskodva s végre megtelepülve egy csoportban élt; mely intézvényeit