Seite - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

248 semmi pompát meg nem enged a hathatós éneklésen és templomai tömér- dekségén kivűl : papjai számában keresi a fényűzést. Nem elég neki „egy pap egy templomban", hanem kettőt tart, egyenlő ranggal és hatáskörrel. Ez a rendszer a nagy-kunoknál kezdődik s virágzik a Tiszántúl népesebb egyházaiban is. A jász-kunok mintegy 4700 • kilométer területen 220.000-nyi számmal 25 községben laknak. E községekből 11 a jász, 6 a nagy-kun, és 8 a kis-kun területre esik. Eredetileg — úgy látszik, s a történetben is van némi nyoma — mindegyik faj hét ágra oszlott, és ugyancsak hét szállása vagy ülése volt; a hol ez a szám szaporodott, az nem egyéb, mint egy-egy megnépesült község kieresztett raja, s a hol kevesebb, az két rajnak össze- verődéséből lón. Legkisebb terület a jászoké, de legnépesebb és leggazda- gabb; a Nagy-Kunság nagyobb valamivel, hasonló gazdagságú, de aránylag kevesebb néppel. Legnagyobb, — nagyobb mint a kettő együtt véve, — de népben és termő erőben legszegényebb a Kis-Kunság. Hegyet a jász-kun ember csak a távolból ismer, a jász a Mátrát, a nagy-kun a tokajit, mikor a levegő tiszta; a kis-kun nagy része egyáltalában semmit. A hegyet náluk a homok pótolja, noha ez sem mindenütt, főként a Nagy-Kunságban, hol a homokot csak úgy pénzért veszik, mint a meszet, de azért sehol sincsenek olyan tisztán tartott házak, mint a Nagy-Kunságban. Legkiesebb fekvése van a Mátra lábai előtt terülő homokvegyületű, részben tiszta fekete agyagtalajú, bőven termő jász-földnek. Még termé- kenyebb a nagy-kunok meglepő síksága a Tiszán túl, helylyel-közzel öles mélységű fekete tele vényével, mely itt-ott szíksós laposokkal tarkázódik. A Kis-Kunság, mely a Duna-Tisza-közön a Csepel-sziget fokától Szegedig fut le, sokkal változatosabb, egyszersmind sivárabb is. Búzatermő szikes fekete agyagját buczkás homok-lánczok (nyár-erdőkkel vagy kopaszan), szénatermő lapályok, szikes-tavak s rengeteg nádasok váltogatják. De a jó híját pótolja egy felől a sok, másfelől az élelmes kunoknak munkabíró ereje, SZÍVÓS kitartása. Sehol annyi szikár embert, mint a Kis-Kunságban ! A mit a szikes víznek tulajdonít a közvélemény, de nagy része lehet benne az erős és állandó munkának is. Folyói nincsenek az egy jász Zagyván kivűl ; ez is csak akkor folyó, ha némi záporféle segítséget kap felülről. A folyókat pótolják az r^ek (Hortobágy a Nagy-Kunságban, Kigyós és Bak-ér a kis-kun földön), a terje- delmes, de sekély mélységű tavak, semlyékek, melyek a mint meggyülem-