Seite - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

250 lenek tavaszszal, azon módon ki is száradnak, vagy összezsugorodnak őszre. A víz sokszor hűségtelen ágyához, de nem a vízi madár, mely száz fajban százezernyi számban még sokáig „sír, kelepel, hápog" e tavak fölött. Községeik nagy és erős méhkasok, melyeknek egyharmada népesség- ben az 5.000-et, egyharmada a 10.000-et is meghaladja, lehetőleg víz mellett, a határ legemelkedettebb, egyszersmind legmostohább részén épül- tek; jellegükre nézve egyeznek az alább említendő nagy alföldi városokkal. Rendben tartott, tiszta egyszabású házak szellős tornáczokkal ; tág, egyenes hosszú fő-, és rendetlen mellékutczák gyalogpadlóikkal; hatalmas templomok messzelátó réz-sisakos sugár tornyaikkal, a melyek egyszersmind őrtornyok is levén, vas erkélyeiken állandóan jár-kél a toronyőr, minden óra negyed- ütést éles kürtjellel kisérve; IO—20.000 lelket számláló parokhiáikkal; emeletes városházak, díszes úri kaszinók, élénk forgalmú takarékpénztárak — mintegy 15 a három területen, — szilárd tőke alapokon, tisztán és nagy értelemmel kezelve; kisdedóvók, leánynevelő intézetek, számos iskolák; egy-egy gőzmalom ; végre a vasúti állomás, melylyel csak két-három község nem dicsekedhetik; kivűl a várost övedző szélmalmok, a közelben levő takarmány- és muszáj-kertek, a bánom-szóXok (megbánta, a ki belekapott), azontúl a sv.CAo-högyek homokbirodalma (ilyen is van minden községnek még a Nagy-Kunságban is, sokszor áldástalan fakó borával). Távolabb a végeláthatatlan szántódűlők, s a láthatárt köröskörül szegélyző tanyák. Ez a jász-kun helyek perspectivája kint és bent. Ha már most a kun embertől megkérdeznők, meddig terjedt eredetileg a kunok földje : a föntebb említett 60 pusztán kivűl el tudna még panaszolni másik hatvanat, mely mind az övék volt valamikor, s meg tudna nevezni néhány bárót és grófot, a kinek furfangja vagy erőszakoskodása, — vagy néhány bírót és kapitányt, a kinek az ügyetlensége miatt lett oda a szép puszta. Épen így magához számítana egy csomó nagy várost a Tisza két oldalán, mely valaha Kunság volt mind. Szerinte Kecskemét maga a Kunság szíve volt; bizonyítja ezt a három kerület között eső központi helyzete, a kis-kunokkal való gyakori érintkezése, azonos viselete, szokásai, szójárása; mert a közép e-t helyettesítő ó hang Kecskemét ajkán szól legjellemzete- sebben. Ugyancsak visszaköveteltetik — részint az 0 hang, részint a történeti emlékek alapján — a másik oldalon Hódmező-Vásárhely 50.000 lakossal és 700 • kilométer határral a Tisza mentén, melynek árjai ellen egyiptomi kezekre emlékeztető fallal védekezik; kár, hogy a monda szerint földes-urat