Seite - 254 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

254 helybelieken kivűl, kik különösen egyházi pályára szeretnek lépni, Bácska és Baranya fiait gyűjti szárnyai alá, oly számmal, hogy a különben is régi és szűk épület alig bírja őket befogadni. A várost félkörben egy nagy nádas tó fogja körűi; a tó közepén egy sziget, régi időkben menedék, ma nagy jövedelmet igérő téglavető telep ; a tóban azok a kanálfej nagyságú kárászok, alig nagyobbak, mint a város pecsétjén láthatók, de igen ízesek. A tó mögött mintegy 3.000 hold területű vadhomok, megszelídítve gazdagon termő nemesfajú gyümölcsfákkal és lugasokkal, az öreg város fejlődő jövőjének képmásaival ; a mit a szőlő és fa meg nem hódíthatott, azt valami csorbóka faj tartja elfoglalva, melynek gyökere a legkoraibb és legízesebb saláták egyikét, a daruláb?X (chondrilla) szolgáltatja. Kivűl a szőlőkön ismét homok és homok, — s azokon kivűl Fehértó\ Halas legtermékenyebb pusztája terjedelmes tavával s még terjedelmesebb szép erdejével, annyi vidám vadászkaland és májusi ünnepek emlékeivel. A város közelében éjszak felé egy másik tó csillog : a Sós-tó; ennek partján kellemes liget közepett rejtekezik a sós-tói fürdő. A város körűi egy-két templom- és csatatéri domb a Hunyadiak és kuruczok korából; egyéb emlékei nincsenek, de az ekevas és a juhászkútak számos becses régiségeket tárnak föl, melyeket először Révész György lakatosmester kezdett gyűjtögetni. Gyűjteménye egyéb leletekkel megháromszorozva a gymnasium régiségtárában őriztetik. E régiségtár mellett említésre méltók a gymnasium köz- és Szilády Aron magánkönyvtára, mindkettőben számos és értékes turcicák és hungaricák. A reformátusok temploma, múlt századbeli építmény, egyik legszebb alkotása a magyar kálvinista templomépítési stilnek, az egyszerű szép és szolid nagyság benyomásával hat a szemlélőre. Halas a puszta mélyén, s minden idegen érintkezéstől egész a jelen évtized kezdetéig elzárva, legjobban megőrizte kun egyéniségét. Fejlődése minden külhatásoktól füg- getlen; s a mivé ekként fejlődött, nem válik kisebbségére a kun fajnak. A jó bor, a szép gyümölcs, az ízes hal, a daruláb, a kövér sajt, a sok juhnyáj-termő vidéktől, s fürdőjének tótükrében kaczérkodó jegenyéitől búcsút véve, gőzősünk tovább robog, a buczkák között még másfél óráig vágván a homokot. Orgovány-szélben, a Páhi erdő kőrisfái között, megköszönjük a gőzgép fáradságát, mert kedvesebb kalauzunk ajánlkozik. Petőfi hazájában vagyunk : vezessen bennünket a Petőfi madara, a gólya ! Bármelyik kéményről szívesen felkél egy pillanatra a komoly madár, hogy egy kerengést tegyen velünk