Seite - 255 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

255 a levegőben, honnét egy tekintettel beláthatjuk a „szép Kis - Kunságottt : bölcsőjét a költőnek, vagy a lelkének. Ott mossa fehér lábát a nádasok fekete vizében, és szárítgatja lugas- koszorús arany haját a verőfényen Fülöpszállás és Szabadszállás ; ott Laczháza őrzi nevében nevét a végzetes szerelmű Kun László királynak. Ott hőseinek alföldi cziprusok (tamarix) és székes tavak között Kun- Szent-Miklós adomázó öreg urai, lovazó legényei, tánczos és korcsolyás leányai. Levéltárában a sokat vitatott s végre is tatárnak bizonyúlt kun- miatyánk; castrum-szerű ó temetőjében egy még bolygatatlan kun-halom, emberi kéz műve. Jól berendezett gymnasiuma az öreg templom árnyékában nevekszik, mint egy serdülő leányka az anyai szemek előtt; gazdag takarék- pénztára tiltakozó daczczal szegezi homlokát a rosz nyelvű kajánság ellen, mely egykor e város pénzetlenségét példabeszédekbe és adomákba foglalta. A város határát szelő vasút mentén, jól mívelt nagybirtokokon egymás- után emelkednek az úri lakok, villák, kastélyok, mind a folyó évtized alkotásai. A Koburg herczegé Apaj-pusztában, nagy nádas-tavaktól szagga- tott 10.000 holdas határa szélén. A Hajósoké nagy fölszerelésekkel s a dömsödi Hajós-sziget ültetvényeiből nőtt ligeteivel. A Tomory Anasztázé, Vörösmarty korából őrzött ereklyéivel s érez Apolló-szobrával. Odább Nemes Nándor gróf kastélya, melynek tornyát és termeit a grófné művész-ecsetje öltözteti kedves alakokkal és élénk jelenetekkel; téli virágkertjét pedig a déli homlokzaton a gróf népesíti ezer virággal, míg a liget-kert melletti istállókban fajlovak rázzák nyugtalan fejüket, s kényes és kezes csikók a vágyaikhoz szűken mért pázsit korlátai között nyargalva, nyerítéssel felelnek az elrobogó vonat éles füttyére. Az utazó idegen gyönyörködve szemléli ez árnyékos ültetvények közül kivillanó épületeket a virágágyak és búzavetés között; majd a vizek közt terjedező városra tekintve, sajnálkozva kérdi: „Hát itt mivel élnek?44 A réz-sisakos torony aranyos kakasa megérti a kérdést, s egy lebbenéssel sarkon fordúlva délkeletnek áll. „Ne félts bennünket, jó idegen! Túl e tavakon, messze, messzebb mint a te szemed, vagy az enyim elláthatna, nyúlik be határunk az országnak abba a legnagyobb pusztaságába, melynek Czegléd és Félegyháza, Halas és Kun-Szent-Miklós által zárt 60 • mérföldnyi területén nincs falu, város, — csupán tanyák. Itt miénk a tulok-nevelő Szánk, a régi Orgovány; a füves Kerekegyházát egyéb jász-kun atyafiakkal meg- osztva bírjuk. Egyre-másra mintegy 400 • km. területünkön — melynek