Seite - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

256 fele még nem tudja, mi az eke és mérnöki láncz, — egymást váltogatják a meddő vak-szik és az aczélos búza-termő szikes agyag, az emberkézre századok óta váró homoktenger, és az ezerszavú nádas, a szik-szénás kaszálók és a vízeres legelők, a „Kis-Kunság száz kövér gulyájának, és délibábot úszó méneseinek" némi maradványaival . . . . Komoly kalauzunk most egy kanyarodással búcsút vesz tőlünk, s nyil- irányban úszva át a felforrt levegőt, fészke felé tart. Perczekig meg nem lebben szárnya, s ha meglebbenti néha, az jelent valamit, s nekünk szól. Itt egy töltés, melyet „József nádor csináltatott", egy kút, melyet „Mária Terézia ásatott", egy csárda, egy halom, vegy rózsa", melyet „Petőfi megénekelt". Királyok nyomai ! Képzeltek, vagy valódiak ! Maradjatok meg örökké a pusztázó nép földén. Őrizd meg e nyomokat Arnyéktalan puszták, lágyan rengő tavak Szabad szép vidéke! —