Seite - 257 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

A Mohi puszta. A Zagyvától a tokaji hegyig. A mátraalji síkság. A Zagyva vonalától keletre és éjszakkeletre háromszöghöz hasonló síkság terjed a Tisza jobb partján egészen a Sajó torkolati vidékéig. Nyugati és éjszaknyugati szélei a Mátra- és az evvel kapcsolatos Bükk-hegység alá futnak, melyek közül kivált az előbbi hirtelen szökkenéssel emelkedik ki a lapályból, hogy mintegy bástyafallá tornyosúljon azonnal. A harmadkori vulkáni forradalom idején történt, hogy a Mátra hatalmas föcsúcsa, a Kékes, oly tekintélyes magasságra emelte föl kemény trachyt fejét, s azóta állandó szemlélője a lábai alatt terjengő síkság jó és balsorsának. A Kékes-tető a legfelső messzelátója a Mátrának. Szép tiszta időben meglátszik ide a „szőke Tisza" ezüst vonala is, míg az Alföld rónáin minden irányban egészen a ködbe vesző végtelenségig elkalandozhat a szem. A Bükk- nek pedig, mely jóval közelebb hajlik a Tiszához, minden valamire való orma, sőt egész déli és keleti oldalának minden emelkedettebb pontja mind- megannyi „Tisza-látó". A helyi hagyomány mondát is tud e nagyszerű kilátásról. „Midőn — úgy mond — őseink e hazát megszállották, a vén Örs vezér fölment a „mi daróczi hegyünk"-re és körűijártatván tekintetét, arczczal a Tisza felé fordúlt, hosszú ősz szakállát két ágra választá s e két M. 33