Seite - 260 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

260 a hegynek tart, majd meg nyugati és keleti ágra szakad. A rege meséje a nyugati ághoz van kötve, mely Szihalom alatt hevesi területre lép és Árokszállásig nyomozható. A keleti a hegyaljban haladva tart a Sajónak. Oszlártól (Ároktő fölött) szintén van egy Csörsz-ároknak kiindulása, mely a hegy alatti fővonalat Gelej fölött metszi. Van nyoma a Mátraalj varsány, besseny'ò és kozár lakosainak a hely- nevekben. Ezeket részben bennszülötteknek tekintjük. Abból, hogy a hely- nevek közt szláv eredetű mindössze csak egy-kettő fordul elő e területen, azt lehet következtetnünk, hogy a magyar foglalás azt már a rokon fajok által megszállottan találta. Ezek aztán jobbára a fejedelmi ház közvetlen alattvalói lőnek. Az Árpád-ház ugyanis Eger táján és Borsodban szintén kapott osztály- részt. A Mátrában, a névtelen jegyző szerint, Edö és Edömér szabad kunjai lettek az urak, hatalmuk kiterjedvén a Mátraalj egy részére is. A mi a Tarna és Zagyva vizek mentén nem a mátrai Aba-nemzetségé volt, az a „hevesi vártt-hoz tartozott. A Bükkben és alján az Eger és Ostoros vizek melléke a fejedelmi házat uralta. A Bükk közepén és alján a Tiszáig Acsádnak (kit a hagyomány fiával, Örssel, téveszt össze) kunjai, a Bükk sajómenti szélén Böngér fia, Bors, szállnak meg. A Bükkaljban csak szórványosan fordúlnak elő a „borsodi váru-nak alávetett helyek. A letelepűlteket kunok- nak nevezi a krónika. Hogy részben bessenyők és avar bennszülöttek voltak, a helynevek bizonyítják. Ügy a Mátra, mint a Bükk tele vannak az ősvallás alig bolygatott szen- télyeivel; azonban az „áldozókő44, „imókő", „hamuhegy44, a „bábaszékek" (sziklaszobrok), a „kaptárok" (pogány mauzoleumok), mint nem síkságunk jelenségei, majd más helyen jönnek szóba. De a síkon is találunk nyomaira a magyar ősvallási fölfogásnak, noha inkább csak a helynevekben és temetők- ben. Borsodban a „Bábau és „Igriczi" helynevek jellemzők. Bába, nevének mythologiai vonatkozása szerint, szent helye lehetett az ős vallásnak. Elkeresztelték ugyan Hejő-Szentpéternek, de a tiszai nép gyakorlaton kivűl hagyá ezt a nevezetet. Igriczi ^heged'òs^-bY (joculatores) lakó helye volt, kiknek papi és énekmondói szerepet tulajdonít a magyar mythologia. A pogány Tonuz-Aba egyik unokája Tomajon már apátúrságot alapított, hogy makacs ősének bűneért Istent kiengesztelje. Legrégibb monostoraink közül nem egynek a kegyeletes engesztelés veté meg alapját másutt is. Lehet, hogy a Mátraaljban is. Nem maradhatott azonban monostor nélkül az Alföld sem, miután már Szent-László korában nemesi erénynek tartotta