Seite - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

263 éjszaknyugati széle majdnem minden átmenet nélkül egyszerre 1.000 métert haladó hegyhomlokzat tövébe ütközik. Maga Vámos-Györk kisded gazdál- kodó község, melyen túl balra Karácsond népes falu vonja magára figyel- münket díszes úri lakaival, meg a Beretvás- és Gönczy-féle nagyobb mintagazdaságokkal. A következő nagyobb vasúti állomás a két oldalán fekvő Kaál és Kápolna helységekről veszi nevét. Itt igen nevezetes a Károlyi grófok nagyszerű mintagazdasága. Itt szeli át a hatvan-miskolczi szárnyvonalat a Kis-Ujszállástól a Mátra vidékére futó új vasút, mely Köre nevű helység mellett lép át a Tiszán s nyílegyenesen fut be a kaál-kápolnai állomásra, oldalvást hagyva útjában Tisza-Nána, Heves és Erdőtelek jelentékeny gazdálkodó községeket. Odább Füzes-Abonynál, honnan az egri érsek pr/szta-szikszai nyaralója és uradalma közelében Eger felé ágazik ki egy második szárnyvasút, majd e nagy s élénk forgalmú gazdálkodó falun túl nem sokára már Borsodmegye területére, Szihalomra érünk, melynek vasúti állomásáról is jól kivehető az a híres halom, hol a névtelen jegyző elbeszélései szerint Árpád leveles színe (innen a Színhalom, vagy népies rövidítéssel csak Szihalom) állott, s hol nem régiben oly nevezetes leletre akadtak kutató régészeink. Az innen került leletek a Magyar Nemzeti Múzeum értékesebb hazai tárgyai közé tartoznak. A vasút mentén balról szegélyként, de a vasúttal nem egészen egyközűleg futó hegyvonalnak itt már az a szakasza tűnik föl előttünk, melynek Bükk-hegység a neve s mely e nevet rengeteg bükkerdőségeinek köszöni. Itt a Bükk alján, főleg pedig a szintén vasúti állomással bíró Mező-Kövesd mezővárosban és környékén lakik tömegesebben a magát Mátyás királytól származtató matyóság, az az érdekes palócz-féle magyar faj, melynek mind nyelvjárása, mind viselete a legsajátszerűbb ezen az egész vidéken, faji jellege pedig a legszebbek egyikének mondható az egész Alföldön. E csínos és jó módú mezővárosnak egyetlen kiválóbb épülete derék temploma. Odább Mező-Keresztest találjuk, a hol 1596-ban a keresztény sereg III. Mohamed török császár ellen csatát vesztett, mely vagyonos gazdálkodó községtől a Tisza felé Mező-Csáth, Tisza-Tarján, Palkonya és Ároktő a nevezetesebb helységek, mind dús és jól mívelt, de már a Tisza áradásaitól gyakran fenyegetett határokkal. Ároktő, mint neve is mutatja, a Csörszároknak a Tiszára néző végénél van. Tisza-Tarjánon túl átlépve a meleg vizű Hejő patakon, a magyar törté- nelemben a tatárjárás idejéből oly gyászos emlékezetű Mohi pusztára jutunk, mely a Sajó partján fekvő Ónod csinos és népes mezőváros határához