Seite - 266 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

266 ez is áldozatává lett. Borsodban több gyümölcsöst találunk, mint Hevesben, a hol csupán Heves és Csáth városok szőlős és gyümölcsös kertjei a kiválóbbak. Dinnyét azonban minden határban bőven termesztenek. Egyházaink az egész síkságon újabb építésűek. A nép szereti, ha tornya magas, és bádoggal van fedve. Akadnak főúri lakok is itt-ott, melyek múlt századi modorban építvék és díszkertekkel vannak környezve. Gyárak tekintetében a Mátraalj gyermekkorát éli. A gyári ipart leginkább csak a városok és nagyobb falvak gőzmalmai képviselik. A Mátraalj telivér szülötteire száz más ember között is rá lehet ismerni. Zömök alkatúak, piros, kerek az arczuk és tiszta nemzeti a vise- letök. A tisza- és sajóvidékiek nyúlánkabbak, czingárabbak és férfias kifejezésűek. Mindegyiktől elüt a viatyó az ő kiülő pofacsontjával, apró szemeivel és tagbaszakadt termetével. Barna arczukat kivétel nélkül bogár- fekete haj szegélyezi, a melyet állandóan, sőt túlságosan is kennek zsírral. A nők csinosak és helyenkint festői szépek. A matyók között még a leg- kevesebb szép asszonyt láthatni. A menyecske itt az anyósnak patriarkhális hatalma alatt áll; kevés kényelemben részesül és idő előtt elcsigázza magát. A népviselet ünneplő napokon tárúl föl egész tarka változatosságában. Legrikítóbb a mezőkövesdi matyó viselet. Legegyszerűbben a Sajómente, legízlésesebben a Tiszavidék öltözködik. De a hófehér gyolcspatyolat, a piros csizma, a vászon nagykendő itt is tünőfélben van. A matyók asszony népe régenten a kötő alatt felhajtottan viselte szoknyáját, hogy láttassa annak belső széles szegélyét és alsó fejér szoknyáját. Most kívülről szegélyezik ruháikat a kövesdi fiatal asszonyok, mi különben másutt is sok vidéken szokás. Nyakékességűl a síkság szépei koralt vagy üveggyöngyöt viselnek, melyet elül lelógó ezüsttallér vagy „Máriás" ékesít. A hajadonok tájékunk sok részén pártát viselnek, mi színes pántlika vagy fekete bársonyszalag, melylyel homlokukat koszorúként övedzik körűi. Télen kendővel kötik be fejőket, de az egyházban leteszik, mert hajadonnak hajadon fővel illik az Isten színe előtt megjelennie. A jómódú gazda ünneplő felöltője, melyet melegben csak panyókásan vet vállára, nehéz az ezüst láncztól és nagy ezüst gomboktól. A jómódú asszony aranyos, ezüstös főkötőt visel és mentéjét ezüst gombok és csattok teszik értékessé. A mátraalji alföldi nép dolgos; legdolgosabb a mezőkövesdi „tatár" (így csúfolják szomszédjai), ki betakarítván a határban hamarosan a magáét, elmegy még a Tiszántúlra is aratni és gépelni.