Seite - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

270 földre is elmennek búcsúra. Buzgók a férfiak is. A matyó kalap nélkül megy el a szent kúthoz. A kálvinisták a keleti részen vannak inkább elter- jedve. Tiszta magyarok, szabadságszeretők és többnyire nemesek. Vallásuk- hoz, meggyőződésükhöz szívósan ragaszkodnak (kemény nyakúak). Vallási ájtatoskodásba inkább az asszonyok merülnek. A biblia családi kincs náluk. A lopás ritka. Az alföld udvarai rendesen kerítetlenek. A leányt, ki pártáját sárba ejtette, a közérzűlet nótában ijesztő példaképűi állítja. A tiszai nép őszinte, nyilt szívű. A sajómenti sincs híjával ezen magyar erénynek, hanem rátartóbb, okoskodóbb és nem oly hiszékeny. Ö már kötve hisz a komának. Jellemző közmondása: „Ügy fogik a madarat, a hogy tudik". Az alföldi magyar keleti nép. Szemléltetőleg, képletekben beszél foly- tonosan. Komoly, de nem sivár lelkű. Költészete, mely ősvilágnézletének és vallásának visszaverőfénye, benépesíti szellemekkel a csillagos és levegő eget, folyót és berket. Eletbölcselete egészséges és gyakorlati, mely kevés- beszédű komolyságához képest rövid mondásokban nyilvánúl. A Harangod és a Taktaköz. A Sajó legalsó folyásától éjszak és éjszakkelet felé egy részről a Hernád bal partján Meggyaszó vonaláig, más részről a Tisza jobb partján a Hegyalja déli töveiig, az a szabálytalan háromszög alakú széle terűi az Alföldnek, melynek éjszaknyugati nagyobb darabját Harangod vagy harangodi puszta, délkeleti kisebb darabját pedig Taktaköz névvel jelöli a nép ajka. E mintegy huszonhat községet s majdnem háromszor annyi tanyát, pusztát és majort magában foglaló terület különösen szép és érdekes kiegészítő része a nagy síkságnak, mert azon kivűl, hogy szelíd lejtésű emelkedéseivel s főleg a Harangod éjszaki felének fokozatosan magasbodó széles hátú s még sokkal szélesebb alapú hullámvetéseivel küszöbéül szolgál a belé olvadó szomszéd hegyes vidéknek, 780 négyszög kilométert alig haladó fölszínén két, igen különböző jellemű vidéket tár elénk, melyek közül a nyílt s magasabb fekvésű Harangod inkább a földmívelésnek és kereskedelmi forgalomnak, a szigetszerű Taktaköz ellenben inkább az állattenyésztésnek nyújt igen alkalmas tért. A Harangodnak, mely Zemplénmegye déli végét teszi, igen kitűnő könnyű fekete földje van, itt-ott szikes, éjszaki szélén pedig kövecses (főleg mészköves és mésztuffos) részletekkel; míg a Taktaköznek, mely földrajzi