Seite - 273 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

273 Andrássy Manó gróf birtokához tartozó „Szent erdő" (nyár és tölgy), mely Takta-Kenéztől kezdve a Tisza gátjának két oldalán egészen a Takta zsilipes torkolatáig húzódik Lúcz alá. E nagy gonddal ápolt erdő voltaképen nyílt vadaskert: szarvas, őz, vaddisznó, róka, nyúl, fáczán, fürj, fogoly, stb. tenyésznek benne, melyek koronként fényes vadásztársaságot vonzanak e különben vendéget ritkán látó csöndes vidékre. S nem is csoda, ha itt útas ritkán fordúl meg. Mert azon kivűl, hogy az egész Taktaköz meg- lehetősen félre esik a nagy és jó forgalmi vonalaktól, különben is gyarló A szerencsi vár. útjai az esős évszakokban majdnem járhatatlanok, nyáron pedig sok helyt oly rögösek, hogy csaknem kirázzák az embert a kocsiból. A vidék éghajlata általában alföldi ugyan, de időjárása mégis kedve- zőbb, mint a nagy síkságé. Három nagyobb és több apró vize, nemkülönben aránylag számos erdeje és faültetvénye jótékonyan hat mind levegőjére, mind termékenységére; e mellett egész éjszaki oldalán védő hegyek sora- koznak, melyeken át csakis egy tágabb útja nyílik az éjszaki légáramlások- nak : az Ond patak völgye Szerencs mellett. A száraz évek száma itt jóval kevesebb, mint a Tisza bal partján, de a telek rendesen szigorúbbak, mint amott. M. 35