Seite - 281 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

Debreczen. Nemcsak a magyar Alföldnek, de az összes magyar népfajnak egyik legnevezetesebb városa: Debreczen, a hogy ezt országszerte Kálvinista Rómának is nevezik. Már Bartha Boldizsár XVII. századbeli krónikájának bevezető soraiban így emlékezik róla: „Ez mezőben épült, erős kerítés nélkül való, csak engedelmességhez ragaszkodó Debreczen nevű város, édes lakó hazám". A magyarok megtelepülése előtt Debreczen helyén város alig lehetett, mivel Debreczen egész környékén nem találtak még olyanféle sírleletet, mely bármely korábbi történelmi települők ott tanyázását igazolná. Törté- nelem előtti korszakból származó leletek is csak nagy gyéren találhatók itt e vidéken: egy kőkalapács az „átkos földön", egy hamvveder, obsidián kő-kések, melyeket a nép „ugarkovátt-nak nevez, s néhány lisztőrlő kő jelzi, hogy valaha ide is eltévedt az ősember. Ugyanazon pusztán bronz- korszakbeli emlékeket is találtak, a zeleméri pusztán pedig két láb hosszú- ságú bronz dárdahegyeket és egy őskori urnatemetőt, égetetlen agyagból készült hamvvedrekkel, melyek a debreczeni főiskola múzeumában láthatók ; de a népvándorlás korszakára vonatkozó, vagy a most ismeretes népfajokkal érintkezésben levő emlékek e tájon nem találtattak soha. Hegyet Debreczen láthatárán csak tiszta időben látni, akkor is csak kelet felől; csupán apró dombok, a melyeknek magassága 6—io méter között váltakozik, vonúlnak el hosszú sorban keleti és nyugati határain ; ezeket a népajk Kunhalmoknak nevezi, vagy Tatárnyugvőknak. M. 36 Debreczen.