Seite - 283 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

283 egész Róbert Károlyig a Debreczeni Dózsák maradtak a város örökös urai. Dózsa Mátyás korában Debreczen Róbert Károly pártjára állt s a trónkövetelőket egyenként segítette leverni : elébb bajor Ottót, azután Csák Mátét, utoljára Leót, a gácsországi királyt; s ezért annyira emelkedett becsületében, hogy várispánja, Debreczeni Dózsa Mátyás elébb Szabolcs, Bihar főispánja, majd Erdély vajdája s végre Magyarország nádora lett. A város maga is kiváló szabadalmakkal ruháztatott fel, melyeket az egymás- után következő Nagy Lajos, Zsigmond, Ulászló királyok még kibővítettek. Debreczen polgárai egyenrangúakká lettek a budai polgárokkal; porté- káikkal vámmentesen űzhettek kereskedést az egész országban, semmiféle vétségért őket más hatóság elé nem volt szabad állítani, mint a saját választott városbiróságuk elé. Ennek volt élet és halál fölött Ítélésre joga, s a mi legnevezetesebb szabadalma volt Debreczennek, az, hogy területét menedéknek nyilvánították minden jobbágyra nézve, a ki ott le akart települni. Ez magyarázza meg népességének gyors szaporodását. Az egész vidék jobbágy-népére nézve Debreczen területe volt az egyedüli szabad föld, a hol a főispánok és földesurak úri hatalma megszűnt. Debreczennek ugyan magának is volt földesura, de polgárai soha robotban nem szolgáltak, hanem fizettek kétezer forint taksát régidőktől fogva, s azzal szabad urak voltak saját városukban. Ez a szabadság képezte Debreczennek a bástyáit. Mert kőfal nem kerítette Debreczent soha, daczára Zsigmond király ezt elrendelő határozatának. Egy sövénynyel bepalánkolt s vályog őrtor- nyokkal ellátott árok volt a kerítése ; martalóczok ellen sem elég védelem ; a hogy be is tört rajta több izben a zűrzavaros idők alatt összecsapzott gyülevész ; de azt a debreczeniek a piaczuk közepén verték szélylyel, s egy ilyen lázadó csapatnak történelmi hírre vergődött vezérét, a nagy Karácsont, a „fekete embert" a hely színén le is nyakaztatta a debreczeni biró. Debreczennek e hatalmas kifejlődését még nevezetesebbé teszi az, hogy közvetetlen közelében volt az ország öt fő városának legfényesebbike : Nagy- Várad; királytestvérek, királyfiak lakhelye, püspöki székhely, Szent László síremlékének őre, hatalmas kerített erősség. Nagy-Várad magához vonta a fényes, hadszerető nemességet; Debreczen az egyszerű, békés, munkás polgárt. A hűbéri viszony, mely határozott pénzfizetéssel volt szabályozva, a Dózsák után a szerb Brankovics Györgyre, majd Hunyadi Jánosra szállt; amannak zálogba adta azt Zsigmond király, ennek honfi jutalmúl a nemzet. 36*