Seite - 284 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

284 Félszázadig a Hunyadi-család maradt Debreczen ura; hűségeért I. Mátyás király a kincstári nyereménybeli jövedelmek fizetésétől fölmentette a várost, úgy szintén annak kereskedőit minden vámfizetéstől az országban, míg másfelől a városnak szabadalmat adott a Hortobágy révén vámszedésre. Elvégre 1477-ben kiadott rendeletével a tiszántúli részen addig Nagy-Várad által élvezett árúmegállító és kirakodó hely jogát Debreczenre ruházta át, már előbb hálásan említvén fel egy másik oklevelében azon hűséget, mely- lyel a debreczeniek anyja és családja iránt viseltettek. E tény alakította át Debreczent azzá, a minek emelkedését köszönheti : a vásárairól híres keres- kedelmi várossá, a hol az előkelő világot az iparos és kereskedő osztály képezte hajdan úgy, miként ma. S ez osztály mindig magyar volt, a vállal- kozás , üzérkedés szelleme természetévé vált : a nyereséget nem hagyta idegen kézre. Krónikáiban találunk egyes adatot, mely szerint csupán tizenkét görögnek volt megengedve, hogy a városban üzletet nyithasson, de azok közül is, ha egy kihal, helyébe más görögnek nem szabad betele- pülni. A „szabadság" alatt, a hogy az országos vásárokat nevezték, szabad volt Debreczenben a világ minden népének portékáit árulni; el is jöttek arra messze földről oláh és török kalmárok, lengyel kereskedők s egész bazárt rendeztek karmazsin-, selyem-, patyolat-czikkeikből ; de azontúl csak a debreczeni polgárnak volt szabad az „állásokat" megtölteni; míg neki szabadalma volt még Stambulban is felütni az árúsátorát. A tökéletesük műipar s annak készítményeivel messze földre folytatott kereskedés már a hajdani időkben is bővebb ismeretekkel gazdagítá e város- ban a népszellemet. A tehetős polgárok fiaikat eleinte Krakóba küldték akadé- miára; de a mellett otthon is iskolákat alapítottak világi mesterekkel, a kikről a város egyik legnagyobb utczája máig is e nevet viseli: „mester-uteza". A Hunyadiak kihalta után a Szapolyaiakra szállt a földesúri hatalom a város fölött. János király a birtoklást hatalmas hívére, Enyingi Török Bálintra ruházta 1536-ban. E történelmi nagynevű főúr hozta be a refor- mácziót Debreczenbe. Bálint pap volt az első hitterjesztő. A debreczeni nép tömegesen vette föl az újított vallást, s tizenhat év múlva az egész város felvette a protestantismust s újabb tíz év múlva Kálvin tanainak híve lett; templomait átadta az új hitnek. Minden más egyház megszűnt. Az állambontó nagy katasztrófák ezután Debreczent sok időre az erdélyi fejedelmek fönhatósága alá osztják. Ezek a válságokban változatos idők fejtették ki Debreczen életbölcseségét.