Seite - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

294 nádsövényzet, melynek a feneke téglával van kirakva; közepén a tűzhely, a mellett a forgatható szolgafa vagy főzőfa, a melynek a végére a bográcsot ráakasztják s alatta tüzet raknak. Tüzelő szer a halomba hordott árva trágya. Ezt a mezőről összeszedni a taligás hivatala. Taligás a neve a pásztorgyereknek, ki tizenkét éves korában jön ki a városból; addig iskolába jár; irni, olvasni, számolni tanúi, s aztán szolgál ingyen, míg bojtárrá felnő. Erre van bízva megfőzni a vasalóban az ételt, s aztán elhordani a távol legeltető bojtárok számára a bográcsban; ha egy bojtár jól lakott belőle, viszi odább. Végűi elég marad még a taligás számára is. A karámon és a vasalón kivűl még ott látjuk a hármas szárnyú szél- fogót, a mi a juhászoknál nádból készült karám vagy cserény, a csikósnál erős deszkapalánk. Ide menekülnek az állatok, mikor a pusztán végig seper a zivatar, mely, ha a szabadban lepi meg a ménest, néha a Tiszáig is elveri. Kiegészíti a képet a nagy csordakút\ melynek több ölnyi széles és hosszú, tölgyfaczölöpökkel kibéllelt medréből a roppant hosszú vályúba merítik két-három gémes kútágasra akasztott vederrel, ezernyi állat számára, délben, este a vizet a bojtárok. A juhász karámja megint másforma. Annak a belseje lakóhely és konyha; párnás ágy, tulipántos láda benne, gomolyás zacskók függnek a gerendán. A juhász felesége künn lakik a pusztán, s apró gyerekek játszanak a karám körűi. Olyan karám is van, mely sziget módra vízzel van körűi véve, hídon járnak be az udvarára. Érdekes látványa a hortobágyi pusztának a délibáb, mely nyáron minden derűit napon folyton űzi tündéri játékait. A láthatáron tenger terűi szélylyel, melynek hullámai sebesen kígyóznak, s ennek közepéből sötétzöld erdők, szigetek emelkednek elő. Távol álló templom tornya megkettőzve látszik. Néha a délibáb a láthatár alatt fekvő s távcsővel sem látható helységek ábráit fölkapja magasra; akkor úgy tetszik, mintha a Hortobágy tele volna városokkal. Máskor meg azt látjuk, hogy két ménes legel egymás fölött. Mikor e káprázatos tenger a földet lassankint elnyeli, egy-egy állat- csoport a láthatár szélén látszik állni, s a láttani csalódás által mammuth nagyságúnak tetszik. De legfelségesebb látvány, a nyári nap/elkölte a pusztán. A ki azt élvezni akarja, annak korán, három óra előtt, még csillagos éggel, első hajnalperczenéskor ki kell indúlnia a zárni pusztára.