Seite - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2
Bild der Seite - 296 -
Text der Seite - 296 -
296
oldalt fekvő tojás tűnik elő; akkor alulról összeszűkűl s tökéletes gomba
alakját veszi föl; utóbb alúlról hegyes czitromot mímel, s legvégül a felső
részen szűkűl össze, mint egy római urna, s a változatok alatt semmi fénye
nincsen; szabad szemmel lehet bele nézni. E tüneményt a hajnal délibáb-
iának lehetne nevezni.
Mikor aztán szétlövelli sugarait az igazi nap, akkor egyszerre talpra
áll az egész szarvhordó állatsereg s indúl a kolompos vezetése mellett a
zöld mezőnek, rázendítve egy folytonos bömbölésből álló kardalt, melynek
disharmóniája a leghatalmasabb symphonia.
Hajdan ez a puszta népes helység volt, apátság székhelye. Ép úgy
Ohat, Papegyháza, a melyeknek neveit most a puszták örökölték, s egy-egy
téglás halom őrzi emléküket; az egyes legelők határainak mind saját nevük
van, mint a vármegyéknek, a melyek egy országot képeznek.
A pásztorok viselete ma is az, a mi régen volt. Pörge kalap, lobogós
bő ingújj, derékban oly kurta, hogy a meztelen has télen-nyáron kilátszik
alóla munka közben; azon fölül pitykés pruszlik; félvállra vetve csattos
szíjon a tulipántos szűr, bekötött újjakkal; a derékra kötött szíjba dugva
a kostök aczélostúl, meg a tarka kendő; bő gatya, ránczos torkú csizma,
a melyikre „egyu sarkantyú van ütve, csak az egyik lábra, vagy ha kettő,
akkor pengős. Kiegészíti a viseletet a vállon keresztül vetett karikás ostor,
a melyet maguk a pásztorok fonnak nagy művészettel, s a nyelét kiverik
réz és ezüst sodrony nyal vagy beöntik ólomczifrázattal.
A csikós lószerszáma különbözik a gulyásétól. Mind a kettő huszáros
nyerget tart, de a csikós nyergének nincsen terhelője. Csak úgy van az
a ló hátára szabadon oda dobva. Megbámúlni való ügyesség, a hogy a
csikós ebbe a le nem kötött nyeregbe föl tud szökni, jobb kezével oda
szorítva azt a ló hátához. Úri lovas, de még katona is, a legelső vágtatásnál
lefordúlna nyergestül együtt. A szerszámon kivűl oda van vetve a mén
nyakába a huszonnégy méternyi pányvakötéi tekercsben. Mikor lefekszik
aludni a csikós, ennek a pányvának a végét oda köti a keze csuklójára,
úgy ereszti a lovát legelni. Az okos állat jól vigyáz, hogy meg ne rántsa
az alvó gazdáját; de ha gyanús állatot lát közeledni, hangos nyerítéssel
költi fel az alvót.
A gulyásnak ellenben díszes, sallangos szerszám van a lován; magas
tatárnyergét széles heveder szorítja a ló derekához, melynek drága rézcsattjai
remekbe készültek. Hajdan e csattokat ezüstből is csinálták. A nyeregkápán
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Band 9/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (2)
- Band
- 9/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 21.86 cm
- Seiten
- 390
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch