Seite - 301 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

301 tornyú szentegyházával, három egytornyas templomával, füstölgő gyár- kéményeivel, az ország egyik legnagyobb forgalmú gőzmalmával, az István- gőzmalommal. A város az első belépéstől fogva igazolja belsejével, a mit a külseje igér: hat széles utcza osztja fel a négy ezerre menő háztömeget, mind díszes kőépületekkel rakva. S ezekben mintegy ötvenezer lélek lakik : munkás, dolgos nép, semmi proletárság; szegényeiről a város gondoskodik. A középületek mind a város költségén emelkedtek. A czégeken legnagyobb- részt magyar nevek olvashatók. Az őscsaládok, a városi előkelőség ott ragyog, nem a nemesi czhnereken, hanem a boltczímereken. A kereskedelem és ipar világában a régi magyar családoké a vezérszerep; s ha idegen név vetődött közéjük, azt bizonyosan nagy érdemeiért fogadták be, s ivadéka buzgóbb magyar még az autochtonoknál is. Debreczen nem csak gazdag város, hanem gazdag polgárok városa, a hol a köznép is jól él. Mutatja a termete, az ábrázatja. Azt mondtuk egy helyütt, hogy Debreczennek egy fellegvára volt : a kollégiuma. (így híja azt most is minden ember.) A templom és az iskola azonos eszme a protestánsoknál : a templomban a népet oktatják, s a beöltö- zött diákból kerül ki a legátus, a ki távolabbi hitközségekben nagy ünnepek alkalmával hirdeti az igét. Az egész piacz mélyét betöltő két tornyú nagy templom alapjában a régmúlt századokig viszi föl eredetét, s azon a helyen épült, a hol egykor