Seite - 312 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

312 egyéb nagy városaink lakosságától, s mely osztály igen nagy számból áll; e helyütt csak a népies alakok felmutatására szorítkozunk. Legelső helyen járdái ezek előtt a debreczeni cívis polgár, (a hogy magát neveztetni szereti,) a ház és külső birtokok ura. Zömök, derékban kifejlett alak; fiatal korában karcsú, nyalka termetű; arcza komoly, neve- tésre nem mindig hajlandó; csak a jólélés mid gömbölyű; a mit mond, elébb meggondolja, s aztán válogatott szavakkal fejezi ki : kiejtésében is megközelíti a színpadon és szószéken használt magyar nyelvet. Nem egy- könnyen ismerkedik; a mért azt szokták mondani az olyan emberre, a ki nem látja meg, a kit nem akar, hogy „debreczeni szeme vantt. Viselete egyszerű, kék posztó magyar ruha, régebben esős időben zöld krispin, veres gallérral, kezében hosszú pálcza, fején széles karimájú, hegyesen gömbölyű kalap. Ezüst lánczot, gombot csak ünnepnap hord magán. A százezeres ci vis csak olyan viseletben jár, mint a többiek. Az egyes különböző iparágakat folytató mesteremberek egyenruházatszerűleg öltözködnek. A mezei gazda s ennek cselédsége, a hentes, mészáros, csizmadia, timár, kőműves, ács, gubacsapó, szűcs, kalapos, sat. teljesen különböző szabású és színű ruházatot viselnek, úgy hogy vasárnap és ünnepnapon mindegyiket meg lehet ruhá- zatáról ismerni, hogy micsoda mesterséget folytat. Vannak olyan családok, a melyeket nagy kiterjedésüknél fogva már „hadu-nak neveznek. S a debreczeni civis polgár czímét nem lehet csak úgy a maga kedvéből elfoglalni valakinek; még bele születni sem elég. Maga a civis polgár fia is csak akkor lesz azzá, ha leteszi a kemény, nehéz esküt, hogy a királyhoz, a hazához, Debreczen városához s mindenféle sza- badságokhoz holtig hűséges marad. Erről oklevelet kap s taksát fizet érte. A debreczeni civis polgár — igen is — büszke : büszke a városára, a puritán erkölcseire, a vagyoni állására, az értelmiségére és az elöljáróira; de a mellett tisztességtudó, mást megbecsülő s vendégszerető, ámbár válogatós. A polgárság kevésbbé jómódú osztályát legjobban feltaláljuk a vásáros sátorok alatt. Egy ilyen vásár a város különböző helycin valóságos néprajzi kiállítása a debreczeni typicus népalakoknak. Itt látjuk a hosszú ponyvasátor utczákban a tulipántos szűrök szabóját, a gubást, a czifrán kivarrott bundák mesterét, a szűcsöt, a hatalmas csizmák szerzőit, kik most is külön színben árúinak, a fazekast mázos kancsóival ; és a mi az emberi gyomor kielégíté- sére szolgál: egész sikátora a sertéshús érdemes feldolgozóinak, szalonna-