Seite - 313 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

313 bástyák, kalbászhalmazok és vontcsövű szalámi-ütegek. Sátoraik közepett látjuk a híres debreczeni mézeskalácsosokat ; s kiket elől kellett volna említenünk, Debreczen hatalmas termetű árúsnőit: a fonatos, béles, fánsült kalács (dorongos fánk) sütőit, a kenyér-, sült tök-áruló, sulyomvágó kofák, — nem fehér, de piros — népségét ; az örök idők számára készített pereczek koszorús költönoiL, a paprika, köleskása és pattogatott kukoricza, meg az aszalt gyümölcsök örök pártfogónőit, a kik között rendesen igen élénk hangon folytatott eszmecsere hangzik. A szegényebb kofanép, a ki zsib- vásári portékát árúi, a melléktéreken gyékényre szorúl; a vándorczigány és asszonya pedig már csak mozgó bazárt képez, vállán hordott árúczikkeivel s a piacz arisztokrata kofái közt meg nem tűretik. Végre kiegészíti e tarka képet az örök taligás : az egylovadmagával ember számot képező valami, a kit a közmondás ekként határoz meg : „Kivűl fürtös guba, Kiben ember vagyon, Mögötte taliga, Egy ló húzza nagyon". A nagy országos vásárokat aztán nevezetessé teszi a városon kivűl tartott baromvásár, a hol a felhajtott állatok serege arról ad fogalmat, mikor egész népvándorlás megindúl minden házi állatjával együtt. Építkezés, háztartás alig különbözik más magyar városokétól ; az újabb kor ebben is nagy változást hozott be. A főutczákat emeletes házak foglalják el, s a nádtetőt cserépfödélzet váltotta föl. A népviselet is a divathoz idomúi: a leányok már csak ritkán, meny- asszonyfővel viselik a gyöngyös pártát, s a hajdan híres tornyos csipkés főkötő csak a régi matrónák fején tűnik még fel; hanem a híres „mester- bálok"-ban, különösen a hentes legények vigalmán még előkerül a régi népies pompa : a hímzett kötények, a virágos vállfűzők. Rajzban közlött ábráinkon híven van visszaadva a debreczeni ősmagyar jelleg, legismertebb népszerű alakjaiban, kik helyben a legtekintélyesebb férfiak közé tartoznak, s a bemutatott népviselet tűnteti elénk az úgy nevezett úri szűr-t, a mely épen oly alkalmas viselő, mint díszruhának. Így van Debreczen a népszokásokkal is. Érdekes furcsaságoknak itt híjával vannak. Menyegző, temetés nagyobbára olyan, a hogy ezeket a magyar nép általános jellemzésénél már leírtuk; még annyival egyszerűbb a többinél, hogy a régen behozott puritanismus által felülről kezdve lefelé minden cerimonia gyökeresen ki van irtva. Hanem mulatni tudnak, kedé- lyesen és kitartón. Legérdekesebb a „ mesterbálok u-on a fiatal legények M. 40