Seite - 318 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2
Bild der Seite - 318 -
Text der Seite - 318 -
318
ellenszenve az oka, hanem az is, hogy a közlekedés szerfölött rosz és nehéz
volt, s részben még most is az. Mert vasútvonalak több irányban szeldelik
ugyan már a megye területét, de a közutak annál roszabbak nagy részt
még ma is úgy, hogy sokszor a közlekedés alig lehetséges, kivált őszszel,
télen és tavaszszal. A mint az a kemény fekete agyag az esőtől vagy
hőiétől átázik, olyan ragadós, tésztanemű vendégmarasztó sár válik belőle,
hogy ugyan ló legyen, a mely bele nem dől. Némely helyen szokásban
van, hogy a gyerekeket is lóháton viszik ilyen időben iskolába és onnan
haza, különben elmerülnének az utczán. Még ez azonban csak hagyján ;
hanem mikor aztán ez a pocsolya megfagy! Akkor teljesen fennakad minden
közlekedés, és a szó teljes értelmében lehetetlen kocsin járni. S mindaddig
így tart ez, míg csak valami kis enyhébb idő nem jön, midőn a fagyott
göröngyök hegyei az olvadás következtében egykissé legömbölyödnek,
legalább annyira, hogy nagy bajjal végig döczöghessen rajtuk az igavonó
állat. Most már azonban Hajdúmegye területén is nagy erélylyel hozzá
fogtak a kőútak építéséhez, s eddig is tekintélyes hosszúságú útvonalakat
tettek járhatókká, "ámbár itt nagyon nehéz és igen költséges az útépítés,
mivel a követ messziről és sokszor a leírt úttalan útakon kell szállítani.
A nép házai vályogból nádtetőre készülnek, a melyeket kivált belől
általában igen tisztán tartanak. Mostanában kezdenek már a jobbmódúak
cseréppel és zsindelylyel is fedni, de még mindig legkedveltebb a nádtető,
nem csak azért pedig, mert olcsóbb, hanem főkép azért, mert a hajdú nép
a padlást élelmiszer-raktárul is használja, s különösen szalonnáját és a
disznóhúst itt szereti tartani, s ezek a nádtető alatt legjobban elállanak.
Az udvar rendszerint igen téres, közepén sokszor gémeskút van, míg odább
a „sütő", ólak, s a tengeri-góré álldogálnak a széna- és szalmaboglyák
társaságában. A „sütő" egy kisebb épület, szemközt a lakóházzal, s kivált
nyáron, ebben sütnek-főznek. Az udvarok még csak nem rég is, vastag
trágyakerítéssel vagy vályogfallal voltak körülvéve, ha ugyan teljesen
kerítetlenül nem állottak; házi kertről szó sem volt; az annak való téres
üres helyeken nem termett egyéb rengeteg büröknél, kövér csalánnál és
mályvánál. Most alig látni már trágyafalat vagy kerítetlen udvart; a csinos
deszka- és léczkerítések évről évre szaporodnak, a fölösleges hely pedig
konyhakertté vagy luezernássá van alakítva. A középmódúak háza rendesen
három helyiségből áll, t. i. két szoba az épület két végében, középen pedig
a konyha, melynek falai czifra tányérokkal, fazekakkal, csuprokkal, kana-
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Band 9/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (2)
- Band
- 9/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 21.86 cm
- Seiten
- 390
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch