Seite - 324 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

324 megváltozik minden. Megveresedik, elsül a pázsit, a tócsák vizei kiapadnak, fejét lehajtja a vízi buzogány, elsárgul a hadi gyíkény,1 meghervad a békatőr,2 sás, káka, vízi liliom ; szomorú kiáltozással, egymásután, csapatonként elköl- töznek a vízi madarak, elhajtják a lesoványodott nyájakat, elnémúl a víg furulyaszó, kialszanak a pásztor tüzek. Elköltözik minden élő lény; nem marad más, csak a mélységes csend. Mondhatnánk : a puszta meghal. A fehér szikes sávok, a kiszáradt tócsák ezüstszínű, hosszúkás medrei hasonlítanak ilyenkor egy óriás csontváz fejérlő bordáihoz, melyeket a délibáb átlátszó halotti lepellel takar be. Kisértetnek elő-előkerűl egy-egy magános forgószél. Szíkporból fehér leplet kavarít magára, rejtelmes suhogással ellátogat a víztelen medrekhez, halkan megzörgeti a száraz csörmőt3, bebolyongja a néma térségét, míg szét nem foszlik egy-egy ős halmon, mely komoran tekint le csendes puszta pajtására. De bezzeg megváltozik minden egy-egy hatalmas zápor után, midőn a száraz medrek telefutnak zavaros vízzel, s az elsült avar csodás hirtelenséggel kizöldül. Nagy zajongva előteremnek a vadludak ezrei, egymástérő csapa- tokban jön a csengőhangú gojzer, a számtalan kisebb-nagyobb szélkiáltó, a vadruczák megszámlálhatatlan seregei, a nagy fejű, mérges hápogású tőke ruczától, az apró, fürge, sipító kerczéig s víg lármával csapódnak a föléledt sás közül kicsillogó tócsák vizébe. A puszta feltámadt ! Van lubiczkolás, gágogás, hápogás, fütyülés, sipítás, a mit hatalmasan tódít a békatőr közt megvonúlt dobosgém messze zúgó mély bömbölése, s az éles hangú nyugtalan líbucz „búviktt kiáltása, a mint széles jókedvében bukfenczet hány a kék levegőben. Előkerül a hegyes szárnyú, gyors röptű sirály is, — ezüst színű tollai meg-megragygyannak a tiszta verőfényben, s nagy kiáltozva csapong a fodrodzó vizek felett. Valódi madárparadicsom ! Csak az a sajnos, hogy a pusztai sas, eme kegyetlen rabló, szintén tudja ám ilyenkor, hol kell a zsákmányt keresni. Megkerül ő kelme is hűségesen s egy-egy komolykodó zöld fejű gácsért, szundikáló gojzert elkapva, meg- zavarja a szép mulatságot. A jámbor gácsér, vagy gojzer siralmas esete azonban csakhamar feledségbe megy, s az álnok sas még tán le sem szállt áldozatával valamelyik halom tetejére: ismét helyre áll az előbbi jókedv; 1 Hadi gyikény = egy kardalakú vízi növény. 8 Békatör = tóralakú vízi növény. 3 Csörmó = száraz növényszár.